Ma van Nagyapa szülinapja, Isten éltesse sokáig!
Ennek örömére jól meg is látogattuk a munkahelyén, ahol eddig még nem járt a Kisasszony. Egy darabig gondolkoztam rajta, hogy majd este felköszöntjük Apát, csak pár dolgot végigfuttattam és rájöttem, hogy nem fog menni:
1. fél hétkor fekvés van
2. Nagyapa kb . ekkor ér haza
3. Csak akkor tudunk átmenni hozzájuk, ha Apa átjön addig vigyázni Adélra, de ugye akkor meg minek megyünk:-P
Szóval így alakult, hogy a dedet az ebéd után beraktam a kocsiba és megleptük Nagyapát. Előtte még vettem tortát az újonnan felfedezett olasz cukrászdában, amire akkor találtam rá, amikor a bírósági iratbetekintésnek álcázott sétáról rohantam éppen hazafele. Igazán tetszetős torták sorakoztak a pultban, de én egy előre csomagot, kuglóf- szerű, tiramisus cuccot választottam, mert elképzeltem magam, amint a gyerekkel, cuccokkal és a krémes tortával egyensúlyozom először le a garázsba, majd Nagyapánál fel az irodába, mindezt az én messze földön híres koordinációmmal és átláttam, hogy túl nagyot vállalnék.
Mondanom sem kell, hogy mire odaértem - max 15 perc volt -, mély alvás volt hátul, így kiszereltem a hordozót, ami a gyerekkel együtt már 15 kiló és cuccokkal megpakolva felmentem az irodába. Amikor beléptem, Adél azonnal felébredt, azaz teljesen feleslegesen súlyzóztam a hordozóval:-)
Természetesen az ún. tökéletes-jó-és kedves gyerek vagyok programot nyomta be magán, és bár nem aludt szinte semmit, rögtön vigyorgott, simogatta Nagyapát, pakolta a fejét a vállára és roppant kedves volt mindenkivel, ami azért mostanában nem jellemző rá. Ami teljesen új volt, hogy Nagyapa kezéből simán átment Beuska kezébe és rögtön kimutatta szeretetét, azaz húzta a haját és megpróbálta az arcát megharapni sőt utána még egyszer átkéredzkedett hozzá:-) Dumált, amit szintén nem szokott idegenek előtt és alapvetően tényleg nagyon jó volt, úgyhogy jól ott is ragadtunk uzsonnáig. A kaját két perc alatt bevágta,hogy igazolja, tényleg ennyire gyorsan eszik, és amit tényleg nem hitt el senki Nagyapának eddig. Hazafelé megint volt vagy 10 perc alvás, és utána duma és játék az ágyban. Majd vacsoraidő előtt kb. 10 perccel beájult és mivel 8 órakor még mindig aludt, gondoltam felkeltem, hogy megfürdessem és odaadjam az esti kajaadagot, de kudarcot vallottam. Persze nem egészen, csak félig, gondolható hogy a fürdés- evés párosból melyik maradt el...Egyszerűen úgy elfáradt abban, hogy milyen jó volt - na meg az iratbetekintéshez szükséges 6 km-es sétában-, hogy nem bírtam felkelteni. Akárhogy küzdöttem, csikiztem, dögönyöztem, ő mint egy kisvakond, csukott szemmel próbált beletalálni a szájába az ujjával, úgyhogy fürdés nélkül megkapta a hálózsákot és kb . három perc alatt, morogva , még mindig csukott szemmel megette a vacsorát és aludt is tovább.
