Az úgy volt, hogy vagy két hete, egyik délután felugrottunk Balázsékhoz hazafelé menet és a két egykorú soha nem látott módon eljátszott egymással. Motoroztak, autóztak és kézen fogva be is vonultak Balázs szobájába, mi - Eszter, Zsolt és én - meg egy röpke esélyt kaptunk arra, hogy bővített mondatokban beszélgessünk. A szobából néha csönd, néha röhögés szűrődött ki, meg néha megjelent egy gyerek, egy legalább 5 számmal nagyobb cipőben, merthogy menet közben megtalálták a majd- jó - lesz cipősdobozt.
A békés játék is megérne egy posztot, de az idill nem tartott sokáig.
Visításra rongyoltunk be:-) Balázs a pelenkázónál állt és fájdalmasan sírva mutatta tök vörös mutatóujját, Adél tőle másfél méterre ült békésen a földön, nem- én - voltam fejjel. Már ennek is gyanúsnak kellett volna lennie. Szép lassan kiderült, hogy Adél volt a bűnös, mivel megharapta Balázs ujját. Ehhez persze az is kellett, hogy Balázs megpróbálja a kekszet kiszedni a szájából... Az egyik szobából az hallatszott, hogy "Balázs, nem nyúlunk más szájába a kekszért", miközben én bőszen okítottam a gyereket, hogy nem szabad harapdálni senkit.
Kedélyek megnyugodtak, hazajöttünk.
Itthon Adél még párszor elmesélte, hogy a Balázs benyújt a szájába a kekszért és ő bizony meg is 'arapta, ahogy illik. Majd arra a kérdésére, hogy mit is játszottak együtt, érdekes válasz született:
"Próbálgattuk a cipőket, de nagyok voltak. Aztán bekentük Pali (plüsskutya) pocakját popsikrémmel, mert fájt neki. Aztán Balázs bekente magának a kukiját is." Már csak az a nyitott kérdés, hogy a gyerekem akkor pontosan mikor is harapott:-D
Vicces volt ezt hallani tőle, de alapvetően megrántottam a vállam és ártatlan dolognak gondolom, mondjuk máskor majd tuti bemegyünk a gyerekszobába...
Viszont ami megdöbbentett, hétvégén találkoztunk Máté&Gréta szülőkkel és ott mesélte Kata, az anyuka, hogy a 9 éves Gréta körömvágás közben érdeklődött a d*gni szó jelentéséről, majd pár nap múlva olyan rigmust mondott el otthon, amiben a b*szás szó szerepelt és akkor meg azt kellett (volna) definiálni, mivel az ő gyerekeik nem néznek Valóvilágot és a mindennapi szókészletükben sincsenek benne ezek a szavak, ugye. Ámde a jól képzett iskolatársak csak beviszik a magukkal amit otthon hallanak/ látnak, és te meg törheted a fejed, hogy vajon ezekre a kérdésekre mi is lehet az adekvát válasz...
