Laja, aki becsületes nevén Lala és az én társam az irodában nálunk töltötte a 25-e estét, a fiúk boroztak én meg drukkoltam és sofőrködtem a nap végén. Adél már nagyon várta, hogy Apa mikor ér haza és bőszen gyakoroltuk, hogy Apa Lajával jön haza,de azért amikor megérkeztek, volt kis riadalom Adél szemében:-) Nem túl sok időt töltöttek együtt, mert Adél elment aludni, de kemény nyomokat hagyott, mint általában a nőkben :-P
Másnap reggel arra keltünk, hogy valaki bőszen "Lajázik" az ágyban, ami azután is folytatódott, hogy kijött dorbézolni a mi ágyunkba. Utána meglátta azt, hogy a kora reggeli időpontra tekintettel nem sikerült eltalálnom, hogy melyik is az én papucsom, így az előző este Lala által használt vendégpapucsba bújtam bele. Meg is kaptam a beosztásomat: Nem!Nem! Pa-pa-pa (papucs)! LA-JA!
...és ez így ment egész nap... ha meglátta a papucsot: Laja, ha valaki kopogott: Laja...stb...
Gondoltam, hogy lecseng a dolog és pár nap múlva tényleg már csak nyomokban volt fellelhető a rajongás, néha a telefoncsörgésnél felhangzott ugyan egy halk Laja, meg a papucs látványa is felhozta az emlékeket, de úgy tűnt, hogy elfoglalta helyét a mi Lalánk Adél saját kis mikrokozmoszában.
Aztán egyszer csak a héten Z. nem volt otthon este, és az esti etetés után punnyadtunk a párnán és a csicsitakarón, magyaráztam Adélnak, hogy ma olyan este van, hogy csak ketten vagyunk itthon, Anya és ....- vártam volna egy vékony hangú "Adííl-t"- erre mit mond a majdnem másfél éves, teljes átéléssel: LA-JA! Hiába no, a sárm nem korosztályfüggő:-D
