Alapvetően visszás érzéseim vannak a sorozattal kapcsolatban, egyrészt döbbenetes, hogy Adél bármelyik mesét, bárhonnan fejből folytatja a megfelelő szóval és tudja, hogy melyik mese melyik könyvben van, másrészt egy perc alatt agyhalott leszek,ha ebből a sorozatból kell olvasnom. Márpedig nálunk más szóba sem jöhet. Soha. Az összes könyv megvan már - kettő még élesítésre vár a szekrény mélyén - mert egyszerűen nekünk volt rá szükségünk, hogy ne csak egy könyvből olvashassunk fel, mert akkor már valszeg a zárt osztály vendégszeretetét élvezhetnénk. Így nekünk is megvan a mindennapi változatosság :-)
Kivételesen elég jó összefoglalót találtam itt az APG- jelenségről:
http://www.origo.hu/kotvefuzve/blog/20110321-a-bartos-erika-virus-miert-utaljak-a-szulok-az.html
És igen, én is szar anyának gondolom magam, mert nem tudok éjszakánkét maciházat ácsolni (ahogy mi szoktuk mondani, annyi a meló, hogy ma sem váltunk Z-vel egy bővített mondatot sem), ha tojást kellene festenem, még a matrica is ferde lenne rajta, nem tudok Apa és Anyababát varrni (így vettem egy Apababát készen...), az összes gyurmaállatom egyforma, nem tudok sünitortát sütni, mert az enyém úgy néz ki, mint egy nagy adag friss lócitrom, Zoli sem barkácsol szekrényt érdekes játékokkal Adélnak, hanem örülünk,ha a svédlegósat össze tudjuk rakni, ha a gyerekre én varrnék ruhát, hát ja.. el lehet képzelni, nem érek rá egész nap lófrálni és kirándulni minden hétvégén, szoktam rosszkedvű és fáradt lenni, az én gyerekem pedig szokott hisztizni (igen, ma is zengett az utca) és akkor a hajam is égnek áll. Ez azonban mit sem változtat azon, hogy ma alvás után "Bunkereset" kell majd játszanom, mert APG -ben is ez van.
Csak tudnám, "bakki", hogy ez a nőszemély mikor mos, mosogat, dolgozik, takarít, meg egyebek...
