A mai napomról eddig annyit, hogy ez volt a sorban a harmadik nemalvós, 15X kelős éjszakám. Megjegyzem, a közel két és fél év alatt pedig a negyedik, szóval el lehet képzelni, hogy milyen aktív és mosolygós, derűs- életvidám vagyok ma.
Az éjszakai ramazuri négy előtt kezdődött és hat előtt ért véget és kivételesen egyedül teljesítettem szolgálatot, mivel Z. két napja hajnali fél kettőig dolgozik, így egyrészt nem volt szívem bevonni, másrészt nem is hallotta a nagy részét.
Reggel hét körül volt az ébresztő, de én annyira kész voltam, hogy mondtam, nekem még muszáj aludnom egy kicsit, mert felkelni sem bírok a szédelgéstől. Ezt próbáltam fél órán keresztül a nagyágyban, együtt a Lázárokkal, de nem nagyon sikerült, így fogtam a takaróm és beszédültem a kisszobába és befeküdtem a kiságyba... Itt sikerült félkómás állapotba kerülnöm pár perc alatt, de azután jött A., hogy befekszik mellém, meg hogy mesél, ez utóbbi különösen jó volt, mivel így szólt a mese (Tapsi és barátai): Kutya! Hagyjad már a farkam! És utána elment a csibékkel sétálni. Kész., passz véééééége.
Negyed óra kísérletezés után feladtam és rájöttem, hogy tudok alva sétálni, mosni, etetni, most már csak dolgozni kellene, de nagyon nem fűlik hozzá a fogam.
