Hétvégére elutaztunk Tihanyba kicsit pihenni (?) vagy legalábbis máshol lenni:-) A szállás überjó apartman hotel, amit Z. Jézuskája vadászott le a Bónusz Brigádnál, full panorámával a tóra, amit biztos élveznénk, ha nem lenne teljesen beborulva.
Vittük a tán'kóót is, mert babakocsival nemigen lehetne közlekedni, de az első nap túl sok hasznát nem láttuk, Adél inkább gyalogolni akart- Adiiiil kiszáááá tttóóóóóól tánk'kó- és nyomot hagyni a hóban - Adiiil csiál nyom-, meg persze lépcsőzni, és közben számolni. Na nem kell arra gondolni, hogy profin oszt- szoroz a gyerek, hanem inkább mondókaként mondja a számokat egytől tízig, mivel otthon is mindig számoljuk a lépcsőfokokat. Sokkal nagyobb sikere volt a wellness részlegnek, van jacuzzi és medence, meg egy szauna, dögmelegre fűtve az egész, így Adél egy órát lubickolt az újonnan szerzett haverjaival. Mondjuk én kétszer fürödtem, egyszer a medencében, egyszer meg mire felöltöztettem a dedet, ja és utána még magamat is. A fárasztás jól sikerült, a vacsorát már alig bírta ki és utána szó nélkül kidőlt. Én is:-)
Második nap saaaajna hajnali hétkor ébresztő volt, ge-ge-ge követelése, és főőőlkeeel ösztökélése a szülőknek. Kinéztem egy jó kis helyet - Teázó az erdő mélyén- a szánkótúrához és 10 körül neki is vágtunk, mentünk 10 percet kocsival és már ott is voltunk a kiindulópontnál. Két kilométeres séta következett, egyik oldalon a befagyott Balcsi, másik oldalon a hegyoldal, nagyon hangulatos volt, ami az összképet rontotta az az, hogy el volt takarítva a hó az útról majdnem teljesen, de még így is csodás volt a látvány. Mondjuk Tihanyt ebből a szempontból nem értem, a bicikliutak csont szárazak, a főút és az utcák viszont teljesen havasak, látszik, hogy nem ment arra hókotró és semmi EU konform dologgal nem szórták fel, de ugye ez a forgalomtól elzárt út is teljesen tiszta volt.
A szánkóval annyi baja volt Adélnak, hogy nem lehetett cumizni rajta, mert múltkor is majdnem megfagyott a keze, amikor egy óvatlan pillanatban egy percre levette a kesztyűt a -10 fokos hidegben, így párszor meg kellett állni és visszarimánkodni rá, mert most is -6,5 fok volt.
A teázó tényleg az erdő mélyén van, egy domb tetején, panorámával a Balatonra és nyáron kikötőként és horgásztanyaként funkcionál, télen meg hétvégenként tart nyitva, leginkább a túrázók kedvéért. Igazi kis meseház belülről, cserépkályhával, kényelmes fotelekkel, frissen sült süteményekkel, rengeteg teával és egyéb finomsággal. Egy család üzemelteti, az anyuka a "mindenes",a fia pedig süti a finomabbnál finomabb sütiket, tiszta szívből ajánlom mindenkinek:-) A forrón tálalt meggyes- marcipános lepényből csúnyán belaktunk, Z. teázott, én kávéztam, Adél kexezett, melegedtünk vagy fél órát és indultunk vissza. A fárasztás kiemelten jól sikerült, mert Adél elaludt a szánkón, én még ilyet nem láttam, ült, lógatta a fejét és durmolt:-D Az otthoni alvás reményében lényegében futva húztam vissza a kocsiig, jó sport, az tuti...A kocsiban megúsztuk a bealvást, és abban bíztunk, hogy visszaérve a szállásra majd ott folytatja, ahol a szánkón abbahagyta, de sajnos nem így történt, mert nem akart elaludni. Valószínűleg ebben én vagyok a ludas, mert beígértem neki, hogy csicsi és ebéd után megyünk fürdeni, de azt hiszem, hogy az után szó jelentésével még nincs teljesen tisztában, így vadul követelte a töpenyt, úúújpappapacsot, gyugyit( köpenyt, új papucsot, úszóbugyit) és mondogatta, hogy után, után. Kénytelen voltam melléfeküdni a nagy ágyban, és úgy tenni, mint aki alszik, de még így is legalább 20X elmondta a fenti varázsszavakat, utána viszont elaludt és átpakoltuk a saját ágyába. Remélem nem lesz ennek a manővernek böjtje....Mindenesete most már két órája alszik, a hó esik, mi meg dolgozunk vagy blogot írunk jó katona módjára:-)
Folyt. köv.
