Ma rájöttem, hogy halvány lila gőzöm sincs arról, hogy mondjuk három vagy hat hónappal ezelőtt hogyan telt egy napunk, korábbi időkre meg végképp nem is tudok visszaemlékezni, így eldöntöttem, hogy remélhetőleg pár havi rendszerességgel megpróbálom leírni, hogy hogyan is állunk az aktuális napirenddel.
Most egész jól kiszámítható ritmus szerint élünk, volt ennél sokkal - sokkal rosszabb is már...
A reggel hétkor kezdődik általában, ami egy héttel ezelőtt még hat óra volt a téli időszámítás miatt és meglepő módon nekem sokkal jobban passzolt. A felöltözés és reggelizés után megpróbálok párhuzamosan rendet rakni, ebédet főzni, mosni, elkészülni és játszani, most már elég jól megy ez a kombó, általában 9-10 között sikerül mindennel végezni is. Most, hogy megjött a tavasz, tízóraizás után elindulunk a játszótérre, mert a "kislányok" (Pöpi, Eszti, Kitti) és a fiúk (Ádám, Milán, Dominik) is ilyenkor mennek, és ezzel párhuzamosan igyekszem a bolt- posta- gyógyszertár- pékség-zöldséges útvonalat is bejárni. Mostanság a homokozás hódít minden mennyiségben, így naponta kénytelen vagyok porszívózni, de cserébe kárpótol az, hogy viszonylag nyugalmas elfoglaltság ez a korábbi mászóka- mániához képest. Kb. fél egy körül elkezdünk hazavánszorogni, az út állandó, a sebesség - idő változó attól függően, hogy melyik gyerek éppen melyik járgánnyal érkezett:-) Én még szerencsés vagyok, mert Adél minden járműve tolható, de a legtöbben futóbringások vagy kismotorosok, így nem egyszerű a menet tempója.
Otthon ebédel Adél és egy után, de legkésőbb fél kettőkor lerakom aludni, én meg pánikszerűen elkezdek dolgozni. Ezt úgy kell elképzelni, hogy amint beteszem az ágyba, menten elkezdem püfölni a gépet vagy bőszen olvasni egy aktát, étlen - szomjan, mozdulás nélkül, nehogy felzavarjam és a nagyon értékes munkaidőmből bukjak el akár perceket is. Tudom, ez viccesen hangzik, de mostanában alig bírom az éjszakázást, így mindenképp napközben kell(ene) minél hatékonyabban dolgoznom. Mosolygós és napsütéses napokon akár három órát is alszik, határidős - lemaradós munka esetén ez egy órára is redukálódhat persze, így a 7/24-es Tesco postának rendszeres látogatója vagyok a Fogarasi út Tesco-ban.
Alvás után uzsonnázik Adél és - ha jó idő van és nincs még túl késő- általában sétálunk még egyet, ha lett közben postám, feladjuk, ha kell még a vacsihoz valami, megvesszük, beugrunk Mamához vagy Ágiékhoz, esetleg homokozunk egy rövidet és megyünk haza.
Fekvés hét körül van, persze fürdés és a "geggeli" elfogyasztása után, továbbra is problémamentesen és gyorsan:-) Esti rituálé nincs, pont azért, hogy ne legyen időhúzás, hacsak az nem tekinthető annak, hogy az "álomvonat" viszi be Adél aludni, Álomfalva a végállomás és hátacsimi mindenképp kell:-)
