Az elmúlt három napba (péntek- szombat- vasárnap) sikerült jó pár programot bezsúfolni, ami alapvetően nem a logisztikai analfabétizmusunk miatt következett be, hanem egyszerűen a csillagok állása nem sokban kedvezett a nyugodt hétvégével kapcsolatos ábrándjainknak.
Kezdődött azzal, hogy az eredetileg csütörtökre tervezett találkozó átkerült péntekre, de ez még nem is lett volna baj, ha a péntek az eredeti tervek szerint alakult volna. De nem. Kezdődött azzal, hogy én egész pénteken azzal szenvedtem, hogy nem működött az elektronikus aláírásom, amire a helpdesk sokadik telefonálás és e-mailezés után is széttette a virtuális kezét (Bréking ebben a témában, hogy ma reggelre minden egyéb beavatkozás nélkül megjavult, hogyaza....) Folytatódott azzal, hogy a betervezett patika és saját doki látogatás egyáltalán nem jött össze, mivel Z. félreértette, hogy hányra is kellene hazaérnie ahhoz, hogy ez nekem még a délutáni találka előtt beleférjen. No sebaj, doki hétfőre átrakva, patika ügyeleti időben elintézve. Z. is tetézte a dolgokat, azzal, hogy az ajándékba szánt dvd-ket bent hagyta az irodában, ahonnan ugye már eleve késve indult, majd miután visszament és megint elindult hazafele, kifogyott a benzin a Deák - térnél. No comment. Kocsi eltol benzinkútig, majd roham haza. Én persze csőre töltve, gyerek betárazva, minden ok, csak pár percet fogunk késni- gondoltuk, majd egy laza mozdulattal ráültem az ajándék csokira és helyrehozhatatlanul megsemmisítettem a dobozát. Na itt már tényleg csak röhögtünk:-) Újabb csoki megvesz, és már oda is értünk Szentendrére, hogy Z. keresztszüleivel találkozzunk. A gyerek belépője szolid panaszkodós üvöltkézés volt, mivel már eléggé éhes lett, így gyors etetés után megnyugodott a ded és elővette szebbik énjét, társaságban szokás szerint jól - kitűnően viselkedett. Értsd: két órát zokszó nélkül ült és játszott a különben utált hordozóban, egy idő után meg is szólalt, sőt a végére már köpködött és Zsófinéninél is kitűnően elvolt, ami még mindig különös kegy tőle. A hely és az étel kitűnő volt, eltekintve attól, hogy én salátát ettem a diétára tekintettel, de előtte még be kellett vallanom egy tányér házi kocsonyát,ami azért nagyban hozzájárult ahhoz, hogy nem voltam túl éhes. A hazaút szokásosan zajlott: már sötét volt, így Adélka teljes pánikban volt a kocsiban, hogy vajon a következő evésig hazaérünk-e, így Szentendrétől szinte a házig "panaszkodott."
Szombaton reggel 6:00-kor ébredt, elvégre szombat van.... A reggeli kaja után megpróbáltam közöttünk elaltatni, de szerencsére nem sikerült, csak és kizárólag a saját ágyában aludt el:-) Pedig bevetettem mindent, kihoztam a pelenkáját, simogattam a hátát, ő tette- vette a fejét egyre dühösebben jobbra- balra, de semmi eredménye sem volt. A tízórai után szokás szerint (azaz már másodszor...) elmentünk a piacra gyalog és megvettük Kiscsillag két heti kajáját, amit majd a tervek szerint egy unalmas estén (?!?) elő is állítok a napokban. Ebédre Nagyapáékhoz voltunk hivatalosak, mivel a hét közben elmaradt Nagyapa szülinapi ünneplése, amit most ejtettünk meg és kímélő tatár- parti keretében, hát röviden ennyit a szombati diétáról...Adélka természetesen a szebbik- jobbik énjét elővéve bemutatta a Dédinek minden tudományát, evett, aludt és ami új: kéredzkedett az egyik kézből a másikba, amit a Nagyszülők persze utyuru- putyuru hangokat hallatva élveztek. Közben megérkezett Kmama, Kmama- anyuka és Kmama - tesó és Adélka rögtön belevette magát a Kmamától kapott - többek között - elefántos kocka tanulmányozásába. Délutánra ott is maradt Nagyszülőknél, mi úsztunk, ő wellnessezett, amibe úgy kifáradt, hogy már megint fürdés nélkül feküdt le végül.
Vasárnap szabadon választott programként lementünk lekapcsolni a villanyt Balatonra, amit előző héten sikeresen úgy hagytam a fürdőszobában... Tőlünk szokatlan módon reggeli után elindultunk, így a tízórait már Apócánál ettük - ittuk meg, majd a küldetés teljesítése után jöttünk is haza, mert ott olyan pocsék idő volt - köd, esett is valami , hideg is volt - hogy nem is sétáltunk inkább. Rákészültem egy jó salátára Kistücsöknél, de nem volt hely és a pincér lényegében az ajtóból kidobott minket. Az ezzel kapcsolatos véleményem itt olvasható: http://kistucsok.hu/ Persze Szemes után Kiscsillag nyakig rottyantotta magát, így kénytelenek voltunk megállni egy tök lepukkant benzinkútnál, ahol jobb híján a kávézó asztalán tettem tisztába és öltöztettem át. (... a k. vendéglátósok figyelmébe ajánlom továbbra is, hogy kb. 3.000,-Ft befektetéssel a svéd legózós bútoráruházban beszerezhető a nulla helyet foglaló lehajtható pelenkázó...) A szendvics is hasonlóan pocsék volt, a legjobban megint a ded járt a Herr Hipp junk- foddal.
Estére vendégek jöttek, a Vöcske - család, így végre Gúz és Adél is találkozott. Mondjuk ki, hogy Gúzt egyszerűen nem érdekelte Adél, Adél meg láthatóan visszafogottan viselkedett, mert hát ugye nem lehet tudni, hogy Gúz mit is eszik pontosan és meddig is marad:-D Ráadásul beült a piheőszékébe, amit Adél csak messziről figyelt, nem fókázott, beszélni és köpködni is csak egy óra múlva, nagyon visszafogottan kezdett. No, majd pár év múlva kíváncsi leszek a viszonyra...
Most újra hétfő, újra tök fáradtan, de már csak négy nap és jön a pihentető hétvége:-)))))
