A gyerek elromlott két napja, de kizárólag alváskor jelentkeznek a tünetei, viszont annál durvábban. Üvöltve, visítva kommunikálja azt hogy : Nem alszom! Nem vagyok álmos! Már befejeztem az alvást! Már kialudtam magam! Nem maradok bent (kiságyban)! Nagyágyban akarok bujikolni! A fentiek végtelen számú variációja kitölt egy órát is, csodálom, hogy a szomszédok valamelyik illetékes hatóságot még nem hívták ránk.
Ma a délutáni alvás előtt felhúztam kicsit a redőnyt, azért, hogy a Télapó be tudjon kukucskálni, mert ugye a nagy könyvével már bőszen járkál és jegyzetel. A megöntözés nem használt, kb. háromnegyed óra volt az elalvási ceremónia a fenti forgatókönyv szerint, ámde amikor A. felébredt, mondtam neki, hogy nagyon nagy szerencséje van, mert a Télapó pont akkor járt erre, mikor aludt szépen, így egy nagy pipa került a neve mellé a mai napra. A következő rövid kérdés érkezett:
És az ajándékom hol van?
Ennyi. További kommentár nélkül. Pedig nem is vagyunk ajándékhalmozó család, tényleg:-)
