Itt a hó és a k*~/>*<>>* hideg, éljen.
Végülis a hónak örülünk, mert Adél szánkót kapott karácsonyra, és elég szomorú voltam, hogy idén már nem is tudjuk használni, de azért jobban örültem volna, ha nem ilyen viselhetetlen hideggel érkezik. Amikor leesett a hó, azon melegiben kipróbáltuk a szánkót, nem nagy sikerrel. Valószínűleg az volt a gond, hogy esett a hó és fújt a szél, így szegény Adél nem értette, hogy mi a jó abban, hogy ül egy szánkón, kavarog a hó és ráfagy az arcára, be is rekesztettük pár perc után. Másnapra már javult a helyzet, legalább a hó nem esett, és pomázi minidomb is megtelt szánkózó gyerekekkel, ami nagyban javította Adél hozzáállását a szánkózáshoz. Már reggel mondogatta, hogy tán'kóó, meg csimma, amit rögtön fel is akart venni és rákezdett a sapa- tááállll- kabáá hármasra is és a kocsi is Pomázig a tán'kóó emlegetésétől volt hangos. Kicsit értetlenkedett, hogy ha nincs itt Papa, ki fogja húzni őt, de gyorsan rájött, hogy ezt a funkciót bárki be tudja tölteni. A dombnál bőszen kiabálta, hogy "gyere-gyere", ami nála azt jelenti,hogy gyerekeket lát és rögtön bővült a szókincse a domb, csúszni és "húzzá főő" kifejezésekkel. Én meg persze bőszen rángattam a kis despotinát föl és le, bár lefele a saját interpretálásban "egye" (egyedül) ment, de ez persze aktív futást jelentett a szánkó mellett. 50 percet bírtunk a -10 fokban, én személy szerint kinyúltam teljesen, ami különben általánosságban is igaz, amióta napi 1 vagy 2 szánkótúrát is teljesítek, egyszerűen a nap többi részét át tudnám aludni. (Nem részletezném, hogy ez milyen hatással van a munkámra és az állandó lemaradásaimra... )
Z. nem volt itthon az első szánkózós hétvégén, mert elment megfagyni Lajával Semmeringre, volt olyan kósza gondolat, hogy mi is megyünk,de szerencsére gyorsan el is múlt, mert ott meg olyan hideg volt, hogy ki sem tudtam volna vinni Adélt. A. értetlenkedett is, hogy hol van Apa, de mondtam neki, hogy Lajával elment dolgozni, amit el is fogadott, csak utána eszébe jutott, hogy Laja autója a múlt héten elromlott, és mondogatta, hogy Laja brrrr eee-eeee---eee, úgyhogy a mesét azzal toldottam meg, hogy Apa azért van Lajával dolgozni, mert elromlott az autója és segít neki. Ezt kb. 200X hallgattam meg a következőképpen:Apa eeeel, Laja dóóóóóóó, Laja brrrrr e-ee---eeeee, Apa-apa-apa se.
A szánkót végül elég gyorsan megszerette, most már reggel követeli, hogy mikor megyünk és a nyomatékosítás kedvéért hozza a csizmáját is, amit már ő is cipőkanállal akar felvenni:-)
A tél különben tiszta anyagi csőd, mert váratlanul kinőtte a kabátjait és ezzel együtt lényegében minden ruháját is, ráadásul a hó és az extrém hideg miatt be kellett ruházni egy hótaposóba is, brrrr.
