Alapvetően örülök, ha a mi kis mikroéletünk eseményeit meg tudom örökíteni a blogban és nem is igen jut arra energiám, hogy másokkal részletesen foglalkozzak, de mostanában összejött pár olyan eszement dolog amit a séták közben látok és hallok, hogy nem tudok elmenni mellettük...
Örök vesszőparira és lerágott csont a névadás, rengetek cikk és egyéb iromány foglalkozott már fura nevekkel, de ami extremitás a nap mint nap látogatott játszótéren és házunkban előfordul, az még nekem is sok.
Polett. Először azt hittük, hogy Kolett és valami furcsa oknál fogva az anyukája így becézi a Nikolettet, de érdeklődő kérdésünkre jött a kissé lenéző válasz: "Polett. Így egyszerűen, Polett." Polettanyu terhes és a héten bujkált bennem a kisördög, hogy rákérdezek a névválasztásra, de attól féltem, hogy nem bírom majd véka alá rejteni a véleményem, vagy netalántán felröhögök, úgyhogy elmaradt az érdeklődés. Pedig érdekelne:-) Z. egyszer lelkesen mesélte, hogy a játszón - többek között - ott volt Kotlettka és az anyukája is...
Borsa. Onnan tudom, hogy fiúnév, hogy a kis Borsa kékben van. Z. szerint nem logikus, mert ha a Bors fiúnév, akkor a Borsa annak a lány megfelelője, de tuti fiú, mert kékben van.
Bátor. Nyifog egyfolytában, k....va bátor lehet :-) Lényegében becézhetetlen, próbálkozni lehet: tyutyuruputyuru Báááátorkaaa! Borzadály, egy életre elszúrt névadás.
Dézi (Daisy?). Nem tudom, melyik változatot kapta a leányzó, végülis tök mindegy, ha az elsőt, akkor nekem nagyon fura így leírva, ha pedig a másodikat, akkor én nem tudok elvonatkoztatni egy nagyon kedves, ámde kőő szigorú egyetemi oktatómtól, meg különben is miért kell Walt Disney - nevet adni egy magyar gyereknek.
Tádé és Huba. Velük egy étterem játszóházában találkozunk, tipikus "hegyvidéki "család elkényeztetett gyerekei, de legalább a kis Tádé mosolygós volt:-) Családjuk valószínűleg "stricirokokó" házban lakik és Anyu a napi shopping lebonyolításakor semmiképp nem hagyja el a "bel- Buda háromszöget" (idézetek Modor Tibitől, a www.modorosblog.hu -ról,csak ajánlani tudom, ezen a bejegyzésen Nagypapával egy hétig röhögtünk és a stricirokokót, mint jelzőt felvettük a szótárunkba)
Hédi. Ez ugye a Hedvig becézése? Ha eltaláltam, akkor nekem ez egy bagolynév, főleg Harry Potter óta. Ráadásul fiú bagolynév, de ez már tényleg nagyon szubjekítv felhang a részemről...
+1. Küllikki. Akinek nem ismerős egyből a név, az ad 1) szégyellje magát , ad 2) még ma este olvassa el a Kalevalát eredetiben újra, mert ugye az eposz egyetlen női szereplőjének a nevéről van szó. Szeegény szomszéd újszülött unokájával szúrtak ki a szülők, kivan a család, ráadásul tradicionális magyar családnév mellé sikerült ezt kiválasztani, állítólag hosszú vívódás után ez volt az a név, ami mindkét szülőnek tetszett. Hát ok. Ráadásul ezzel együtt ráébredtem arra, hogy a kis Küllikki tesójának Mici nem a beceneve, hanem ezt és csak ezt sikerült anyakönyveztetni. Mikor múlt héten látogatóba érkeztek a lányok - ja mert mind a kettő lánynév- mondta is a kedves szomszéd, hogy "Tiszta Küllikki, nem ? ! !"
A pálmát nálam mégsem a nevek viszik, hanem az a kedves kispapa és családja, akik igen természetközeli életet élnek- ennek a részleteit mondjuk csak elmondásból tudom, de legyen elég annyi, hogy a szappan, sampon és a mosószerek tiltólistán vannak. A család lelke az APA, aki úgy megy sétálni a kisebbik gyerkőccel, hogy amíg a ded a kismotort hajtja, addig ő egy k....va hosszú furulyán,ami legalább nyolcvan centi, ott tilinkózik mellette. Ezt lehet úgy is fokozni, hogy egy kannát hoz magával a játszóra, amit ott csapkod teljes átéléssel két órán át, hogy közben a gyerek mit csinál, az egyrészt mindegy neki, másrészt igencsak tanulságos, mivel leginkább magában motorozgat. Éééés igen, még ez is fokozható: múltkor a hosszú tilinkóval érkezett, csapkodta a kannát vagy két órát és után R. rezignált hangon bejelentette: Hallod? Hozta a dorongját is magával....Minden tiszteletem K. Mamának, akinek ez a csodás zenész család a szomszédja.. Otthon csupa dal és ének az élet, meg dob- és gitár és persze énekóra, mert hogy a tudás átadásán is keményen dolgoznak a szomszédok legnagyobb örömére.
Most komolyan, én pl. tök normálisnak érzem magam:-D
