Van egy új lakónk, Vili: mielőtt jönnének a gratulációk, sajnos nem a tesó van úton, hanem Adél hívja így a bilit.
Kapcsolatuk nem indult zökkenőmentesen, először hajlandó volt ránézni,majd a masszív utálat korszaka következett, amit igazán nem indokolt semmi, főleg mer taz első találkozások egyike spontán duplán is eredményesre sikerült, hála a Cicás Nagyi (elnevezés Adéltól, autentikusan: Mamma cica, jobb napokon Mammma cici) jószerencséjének.
Egy viszonylag hosszú negatív periódus után magától kezdte a különféle állatokat ráültetni, de ő maga még mindig tiltakozott keményen, majd egyszer csak hajlandó lett ráülni. Ruhában. Sehogy máshogy. Csakis ruhában. És persze, ahogy illik, szólt, hogy tééééééész és kérte a papírt (pa) hogy ..khhhhmmmm "pun tötö" -t csináljon. Mielőtt rámszabadul a gyámhivatal, megfejtem a kódot: puncitörlés és meg is indokolom egy szóval: tolóajtó. Nálunk ugyanis helytakarékossági okokból tolóajtó van a fürdőszobán, amit változatlanul imádok,ez a homokfúvott csoda a lakás legdrágább darabja és amikor boldogult szingikoromban megvettem, persze nem gondoltam arra,hogy röpke öt év múlva majd jön Adél és ha kell, ha nem részt vesz minden pillanatunkban. A ded így elsőkézből tudja követni a reggeli készülődést is, fürdéssel, fogmosással - most pl. ő akarja fogni az én elektromos fogkefémet is - és minden egyébbel, így roppant tájékozott ezekben a kérdésekben.
Most egyenlőre ott tartunk, hogy szól, amikor telepisili/gyurmázza a pelenkát,szóval ő már nagyon ügyes, csak sajnos mi nem vagyunk elég gyorsak. Ez egyik nap odáig fajult, hogy Z. már majdnem olyan gyorsan tette a dolgát, mint ahogy A. elvárta volna, de sajnos ez nem volt elég ahhoz, hogy ne a fürdőszoba padlóján landoljon az,aminek a Viliben lett volna a helye, mindez a rosszabbik fajtából. Z. persze próbálta uralni a helyzetet és bőszen dicsérgette A-t, hogy milyen ügyes, közben pedig próbálta a fürdőt az ÁNTSZ szabványoknak megfelelő formátumba helyreállítani.
