..amit mostantól nem lehet így mondani, mivel december 28 óta van Fruzsina is, akire nézve nagyon diszkriminatív, hogy egyszerűen csak így definiáljam a látogatásunk célpontjait. Szóval helyesen: Voltunk az Ikreknél és Fruzsinál, és otthon volt Boglárka, Zsuzsa, Mazsola, Bóbita és Matrica, bár utóbbival egyáltalán nem találkoztam.
Kiemelt piros betűs ünnepként egyik gyerek és szülő sem volt sem taknyolós- köhögős, sem pedig alul- felül eresztős, aktívan súlyvesztős állapotban- így még a múlt héten bepakoltam Kisasszonyt egy nagy halom cucc kíséretében és becéloztam Nagymarost. Az odaút zökkenőmentes volt, amit főleg a hazaút fényében, utólag tudok csak ennyire nagyra értékelni, de erről majd később. Sikerült csak egy órával később odaérnem, mint terveztem, - ez aránylag jónak mondható-, így éppen ebéd közben toppantunk be. A kék- és a rózsaszín gyerek igen jól fogadta Adélt, amit vica versa nem mondható el,mivel Adél legalább 10 percig fejlehajtva, térde állva, hatalmas könnyeket hullatva zokogott, bár kifejezett oka nem volt rá. Hacsak az nem, hogy nem szokott ennyi gyerek között lenni, meg talán az is, hogy Ábel belépője túl hangosra sikeredett a mimóza lelkének. Néha felnézett és könnyezve sikítozott, gondolom azt akarta mondani, hogy azonnal menjünk haza, mert itt nagyon sokan vannak és mindenki hasonlít hozzá, így nem lehet tudni, hogy neki pontosan mikor és mennyi kaja jut...
Ábel szegény csak kedveskedni akart,de egy kis idő múlva kihozott Adélnak egy igazi mobiltelefont, így a ded már csak könnyezett, de közben markolászta és rágta a telefont, amit otthon nem szabad. A béke soha nem látott gyorsasággal kialakult, innentől sínen volt minden, Ábel és Virág kicsi anyaként hozta vitte a játékokat Adél hercegnőnek, aki jól megrágta őket, majd várta az újabb juttatást. Ábel be is takarta a kék takarójával, sőt a fenekét is megpuszilta és folyamatosan simogatta. Adélka is viszonylag hamar feloldódott és fel -alá fókázott, tűrte a kényeztetést, viszont Fruzsira rá sem hederített. Úgy látszik, a nálánál kisebbek valahogy hidegen hagyják, ezt már Gúznál is megfigyeltem.
Mi közben próbáltunk beszélgetni, képzelhető, hogy mekkora sikerrel, de azért Boglárkának sikerült elmesélnie, hogy az Ikrek is "szoptatnak", Virág babát, Ábel viszont néha kisautót...Hát nem kicsit röhögtem....:-D Dédi épp tegnap mesélte, hogy egyik éjjel nem tudott aludni és eszébe jutott ez a történet, és utána meg már azért nem tudott aludni, mert ott pukkadozott az ágyban, ahogy maga elé képzelte Ábelt.
Ebéd után sétáltunk is, ami csak azért volt kicsit nehézkes, mert én nem vittem babakocsit, így egy új típusú hordozóba gyömöszöltem bele a gyereket anorákostul. Nem volt zökkenőmentes. Először a hátamra tettük fel, de Adél olyan extázist kapott a hajam elérhető közelségétől, hogy annyira tépte, hogy nem bírtam lehajtani a fejem, kb. úgy néztem ki, mint egy túldrogozott versenyló rajt előtt: feszült a fejem hátra, Adél meg sikítozva nem engedte el a nagy nehezem megkaparintott hajtincseket. Ezek után inkább előre szereltük a hordozót, amitől úgy jártam, mint utoljára szülés előtt, elő is jött a pingvin- feeling. Egy idő után végülis elaludt, talán pont akkor, amikor elgondolkoztunk azon, hogy Fruzsival együtt simán berakhattuk volna őket az ikerkocsiba...
Séta és uzsonna után hazaindultunk..a hazautat nem részletezném, legyen elég annyi, hogy 3X álltam meg a röpke 40 perces út alatt, mert a ded fuldoklásig üvöltötte magát. Hogy mi volt a baja, nem tudom: indulás előtt evett, így nem pánikolhatott azon, hogy a következő kajáig odaérünk-e, nem volt melege, volt játéka, lámpáját bekapcsoltam, beszéltem hozzá, sőt kínomban még énekeltem is neki. Mindenesetre soha nem látott üvöltést nyomott le, az én hajam előbb égnek állt, majd megőszülve ki is hullott, míg végül az Auchan magasságában elaludt. Rá három percre haza is értem, majd a csatakora izzadt gyereket felcipeltem és beraktam az ágyba, aki még két órát anélkül aludt,hogy megmozdult volna, még a fejét sem rakta egyik oldalra le. Végül kilenckor felköltöttem,- attól tartva, hogy ha nem kap vacsorát, kelhetek négykor - de annyira aludt, hogy félálomban, morogva megette a vacsorát és aludt is reggelig. Én meg mint a kómás birka, egész este néztem ki a fejemből, úgy kimerültem Üvöltke kisasszony soha nem látott teljesítményétől.
