Van az úgy, hogy akárhogy küzdök, nem értem, hogy mit szeretne az egyszülöttem.... ez elég ritkán fordul elő, de olyankor roppant bosszantó nekem és gondolom nem kevésbé Adélnak.
Szegény két napig mondogatta bőszen, hogy Pompo, pompo és meg csak néztem bután és egyre idegesebben magam elé. Valahogy megkaparintott egy doboz bontatlan zsírkrétát és teljes extázisban ismételgette a rejtélyes szót...Gondoltam, hogy új neve van a rajzolásnak (ajz) és mostantól majd pompónak hívjuk,de sajnos nem ez volt a megfejtés. Mondtam neki nagy boldogan, hogy hozok papírt és rajzolunk, meg pompó-pompó, Adélnak is kisütött nap, papír, zsírkréta, happiness. De nem. Rajzoltam és ő csak hajtogatta, hogy pompo-pompo....Bevontam Z-t is a kódfejtésbe, de elakadtunk.
..... majd pár nap múlva mentünk Cicás Mamához, leültünk enni és Adél rákezdett a pompo-pompo-ra, én meg már épp kezdtem volna mondani, hogy fogggalmam sincs mit jelent, mikor Mama a legtermészetesebb módon mondta a dednek, hogy ha szépen ettél, rajzolunk majd "pont-pont-vesszőcskét" Hogyaza! Kód megfejtve. Mire nem jók a Nagyik :-D
