Adél élete és munkássága

Van az úgy, hogy akárhogy küzdök, nem értem, hogy mit szeretne az egyszülöttem.... ez elég ritkán fordul elő, de olyankor roppant bosszantó nekem és gondolom nem kevésbé Adélnak.

Szegény két napig mondogatta bőszen, hogy Pompo, pompo és meg csak néztem bután és egyre idegesebben magam elé. Valahogy megkaparintott egy doboz bontatlan zsírkrétát és teljes extázisban ismételgette a rejtélyes szót...Gondoltam, hogy új neve van a rajzolásnak (ajz) és mostantól majd pompónak hívjuk,de sajnos nem ez volt a megfejtés. Mondtam neki nagy boldogan, hogy  hozok papírt és rajzolunk, meg pompó-pompó, Adélnak is kisütött nap, papír, zsírkréta, happiness. De nem. Rajzoltam és ő csak hajtogatta, hogy pompo-pompo....Bevontam Z-t is a kódfejtésbe, de elakadtunk.

..... majd pár nap múlva mentünk Cicás Mamához, leültünk enni és Adél rákezdett a pompo-pompo-ra, én meg már épp kezdtem volna mondani, hogy  fogggalmam sincs mit jelent, mikor Mama a legtermészetesebb módon mondta a dednek, hogy ha szépen ettél, rajzolunk majd "pont-pont-vesszőcskét"  Hogyaza! Kód megfejtve. Mire nem jók  a Nagyik :-D

Van egy új lakónk, Vili: mielőtt jönnének a gratulációk, sajnos nem  a tesó van úton, hanem  Adél hívja így a bilit.

Kapcsolatuk nem indult zökkenőmentesen, először hajlandó volt ránézni,majd  a masszív utálat korszaka következett, amit igazán nem indokolt semmi, főleg mer taz első találkozások egyike spontán duplán is eredményesre sikerült, hála a Cicás Nagyi (elnevezés Adéltól, autentikusan: Mamma cica, jobb napokon Mammma cici) jószerencséjének.

Egy viszonylag hosszú negatív periódus után magától kezdte  a különféle állatokat ráültetni, de ő maga még mindig tiltakozott keményen, majd egyszer csak hajlandó lett ráülni. Ruhában. Sehogy máshogy. Csakis ruhában. És persze, ahogy illik, szólt, hogy tééééééész és kérte a papírt (pa) hogy ..khhhhmmmm "pun tötö" -t csináljon. Mielőtt rámszabadul a gyámhivatal, megfejtem a kódot: puncitörlés és meg is indokolom egy szóval: tolóajtó. Nálunk ugyanis helytakarékossági okokból tolóajtó van a fürdőszobán, amit változatlanul imádok,ez a homokfúvott csoda  a lakás legdrágább darabja és amikor boldogult szingikoromban megvettem, persze  nem gondoltam arra,hogy röpke öt év múlva majd jön Adél és ha kell, ha nem részt vesz minden pillanatunkban. A ded így elsőkézből tudja követni  a reggeli készülődést is, fürdéssel, fogmosással - most pl. ő akarja fogni az én elektromos fogkefémet is - és minden egyébbel, így roppant tájékozott ezekben a kérdésekben.

Most egyenlőre ott tartunk, hogy szól, amikor telepisili/gyurmázza a pelenkát,szóval ő már nagyon ügyes, csak sajnos mi nem vagyunk elég gyorsak. Ez egyik nap odáig fajult, hogy Z. már majdnem olyan gyorsan tette a dolgát, mint ahogy A. elvárta volna, de sajnos ez nem volt elég ahhoz, hogy ne a fürdőszoba padlóján landoljon az,aminek a Viliben lett volna a helye, mindez a rosszabbik fajtából. Z. persze próbálta uralni a helyzetet és bőszen dicsérgette A-t, hogy  milyen ügyes, közben pedig próbálta  a fürdőt az ÁNTSZ szabványoknak megfelelő formátumba helyreállítani.  

Egész nap activitiy-zek. Ha szeretném, ha nem, ez van:-) Persze most gondolhatjátok, hogy haj' de nagyon ráérek, meg hasonlók, de meg kell nyugtatnom mindenkit, hogy semmi nem változott a mi kis életünkben, megy a munka is, nő a bébi, meg hasonlók, de mégis egész nap AC-TI-VI-TY-zek. Ugyanis kisasszony elkezdett beszélni, ami nála úgy néz ki, hogy mond egy csomó szót, aminek nagyobb részét  a szűk  és gyakorlott család már megért, egy kisebb részét mi/én megértünk és le tudunk fordítani és van persze amire én is csak dülledt bociszemeket meregetek. Az a kemény,hogy ez még csak a könnyebb része  a dolgoknak, mert ezen felül általában  a szavak első szótagját mondja, azokat viszont van hogy tízszer is egymás után. Akinek ez nem volt túl világos , annak mankóul itt egy kis példa, nagyjából így kell elképzeli  a beszélgetéseinek:

- Adél, mit szeretnél, mit csináljunk?

- Babababababa mómómómómómó TaTaTATA Í-Í-Í-Í Tééééééészzzzz   Baba

Lehet tippelni:-) Adél  (Babababababa) a  mosogatógépet (mómómómómómó) szeretné bekapcsolni, de előtte tegyünk bele tablettát (TaTaTaTATa) és utána indítsuk el (Í-Í-Í-Í) és amikor ez kész van (Téééééééééééész), akkor rögzítsük, hogy is is kapcsolta be (Baba).

Nem egyszerű.....

Pár napja beültettem az etetőszékbe  (szííík)és ráadtam a partedlit (pa), majd egy mozdulattal levette és közölte velem: MA. Visszaadtam, levette, MA. Öt perc után, egy elhűlt tányér kaja felett még mindig itt tartottunk és komolyan kezdtem feladni, hogy mi is lehet a megoldás, amikor megjött a segítség: MA Apa. Nem lettem sokkal okosabb, de kínomban beugrott,hogy Adél a MAlackás partedlit szeretné felvenni, amit APÁ-tól kapott. Rá is kérdeztem, hogy a Malackásat szeretnéd? Boldog mosoly, és fél percig tartó jajajajajajaaaaaa! De persze jött a feketeleves: Adéél, hát nem emlékszel, együtt kimostuk és te teregetted ki? (Mooooo??? jajajajajajjjjjjjjj.... babababababa teteteteeteteete és mutatta is, hogy hogy rázta és terítette ki) Jó lesz akkor a zöld előke? Jóóóóóóóóóóóó.... hammma hammma baba most! Győzött a józan ész meg a torkos pocak....

Persze még mindig vannak favoritok, az aktuális kedvencem, az "ette" (este), amit minden reggel elismétel, amikor Apa elmegy dolgozni, valahogy így: pápápá....apa.... el...... gyeeee(gyere).... ettte (este) kukuuuuu (kukucs) kop-kop.

A top 10-ben benne van a következő monológ is, minden elalvás előtt mantraként kiabálva: Csicsi?!?..Neeeeeee..... neeeee. olóó fö (húzzam  fel a redőnyt) bababa.... téééééééééééész (taps) ki!ki!ki! be!be!BE! (befejeztem) Téééééééééééééész, ANYANANYAANYA, TÉÉÉÉÉÉÉÉÉÉÉÉÉÉÉSZ!És már alszik is, de tényleg...
 

Egy nem változott: a tricikli továbbra is favorit és még mindig trklklktrklkkkskskksssli - nek hívja :-)

Vagy legalábbis valami hasonló, mivel A. mostanában már elég jól el tudja, mondani, dünnyödni, mutogatni, hogy mit is szeretne...

Van pár szó, amit vájtfülű családtagok már megértenek: cca (cica), ktya (kutya) babda (labda),kek (kex, kenyér),kérc (kérsz- kérek),tkktrszrrtskslszstli (tricikli, ezt tudja úgy is mondani, hogy úgy hangzik, mintha azt mondaná, hogy: hozzadmánatriciklitNa), telee (teve), pápá (pápá), trigtri (tigris),tucccc (strucc), el (el, de olyan byroni spleen hangon, bármire, ami távolodik tőle), ki (ki), ammmmm (bármilyen kaja), Kitti (Kitti,az egyik  nagy  barinő), Áááái (Ádi, Kitti ikertesója), kop-kop (kop-kop, általában az ÁM-ra vonatkozik, de mostanában már más kopogásra is), hátta (háttal), te-te  (mutogat is hozzá, sőt magának is mutatja, ha olyat csinál, amit nem szabad), iiiiinta (hinta), góóóó (gólya), kcikckckakcka (katica), ko (kocka), táááééé (tányér), klááán (kanál). Na, van még mit fejlődnie, az tuti:-)

Pár állathangot elég ügyesen utánoz, kutyát (va-va), macskát (nyáúú), libát (gágágágágágágá), tyúkot (kot-kot- kot----áááács), kakast (kukukúúú), oroszlánt (vékony, "MGM"- hangon), békát (kekeke), kacsát (háp-háp) és persze a lovat is tudja, de ez már nagyon régi dolog. Ezeket fel is ismeri képről és bőszen mutogatva ismételgeti  a fentieket:-) 

Kitűnően tud berregni, bár ezt nem csak a kocsira vagy motorra használja, hanem mintegy hangulatfestőként- ha jó kedve van, berregve közlekedik a lakásban is. A járgányok közül megmutatja  a teremgarázsban vagy akár az utcán parkolva is, hogy melyik Anya és Z. autója, de Z. robogójával, vagy leginkább Z. bukósisakos fejével még nem barátkozott meg teljesen. Az első alkalommal, mikor z. felpróbálta a bukósisakot otthon, szegény A. rémülten menekült  és sírt, ez talán annyira javult eddig, hogy tegnap, amikor Z. befutott a Margitszigetre, ahol Nagyapával állatkerteztünk, akkor A. gyanúsan méregette a pad mögül, hogy ki is érkezett, és nem értette, hogy mi történt szegén apával és hogy ekkora sapka biztos nagyon fájhat...

A családtagokat persze már nagyon rég megismeri és meg is érti, mikor mondom, hogy megyünk Mamához/Papához/Dédihez, de egyenlőre csak pár halvány mamammamamma és papapapapa volt, ami Z. szerint apapapapapapa inkább :-) Volt egyszer egy "Papa, gyere", de azóta sem ismétlődött. Volt olyan is, hogy  mondtam neki, megyünk a Mamához és visszakérdezett, hogy cca??( Z. nagyinál van ugyanis két macska) Mikor mondtam neki, hogy nem, a másik Mamához megyünk  és ott lesz a Dédi, akkor meg kérdezte: Papa??

Kmama fényképét is  a nevén szólítja, és Csaba fotójának is adja a puszikat, bár tegnap, amikor Csaba síkabátban állított be, volt ám visítás, hogy ezmegkiésmitakar, de mikor felismerte, akkor persze már ment is a cuppantott puszi.

Kpapa fényképénél is rendszeresen gyakorolunk, mert ugye vele ritkábban találkozik, és  egész jól be is vált ez a módszer, mert múltkor, mikor itthon volt és együtt reggeliztünk, akkor vígan elvolt vele, puszi, játszás szó nélkül és nélkülünk:-) Múltkor meg teljesen extázisba jött, amikor a Margitszigeten  egy anyuka kiabált a fia után, hogy Bence- Benceeeee, mert azt hitte, váratlanul megérkezett Kpapa. El is kezdett loholni a bejárat felé indiánüvöltésekkel, majd az emelkedőn le is huppant, de annyira be volt sózva attól, hogy itt van Kpapa, hogy elfelejtette, hogy ő már tud járni, meg különben is az utcán vagyunk épp, ahol nem szokás mászni, így az emelkedőn háttal elkezdett tolatva mászni, persze mondogatva, hogy "hátta- hátta". Nem kicsit röhögtünk:-D Itt volt még egy jó story, talán már lehet gyerekszájnak is nevezni, de persze még  nem a klasszikus értelmében. A Bence nevű kisfiú pólóján béka volt, A. oda is ment és mutogatta bőszen, hogy "kekeke-kekeke", mire a kisfiú jelentőségteljesen csak annyit mondott: APA. Na én már itt kész voltam, de volt folytatás is:-D Adélnál   a hal tátogása ugyanis erősen kötődik Z- hez, mivel kiskorában állandóan mutogatta neki,  hogy hogy csinál a  hal: tátog és a kezével utánozz a kopoltyút; emiatt az "Apa" szó hallatára A. mindig bőszen elkezd tátogni. Ez történt most is, úgyhogy megállapítottuk Benceanyuval, hogy az ő pasija egy béka, míg A. apukája valószínűleg hal.  Ezt a halas cuppogást A. tudja kérdő hangsúllyal is csinálni, így próbál érdeklődni napközben, hogy mikor is jön már Apa.  

 Az úgy volt, hogy hazajöttünk Balatonról augusztus végén és a ded elfelejtette, hogy hogyan is kell aludni. Egészen pontosan már Ligeten elfelejtette, ami úgy derült ki, hogy az addig tökéletesen működő gyerek egyszer csak nem volt hajlandó elaludni este. Egy darabig elég volt, ha befeküdtem az ágyunkba és fél óra kínlódás után sikerült elaludnia, de rövid idő alatt eldurvult a helyzet és egy órás hisztizős- könyörgős- kínlódós programpont lett az esti alvásból.

Mikor hazajöttünk, úgy döntöttem, hogy ennek az áldatlan állapotnak véget kell vetni és ezzel párhuzamosan kitaláltam, hogy itt az ideje annak, hogy a babakocsi száműzésre kerüljön - no persze nem  teljesen, hanem csak azt próbáltam megszüntetni, hogy abban aludjon napközben. Felrémlett kedves A. SZ. (alsó szomszéd) története, aki anno novemberben éjfélkor még a kertben rótta a köröket, mert az ő dedje nem volt hajlandó elaludni az ágyban... 

Első nap volt a beetetés... A. rögtön három órát aludt egy nyekkenés nélkül én meg már rózsaszín felhők között ugráltam, hogy nincs  több éjszakai munka, nincs több éjfél előtti postára rohanás, mert ugye a gyerek szeret az ágyban aludni. Mondom, ez volt a beetetés, kb öt héttel ezelőtt:-) Azóta váltakozó sikerrel, de tartom magam az ágyban alváshoz- persze soha többet nem aludt három órát, sőt negatív rekordot is felállított 20 perccel, de szerintem jobb ez neki, sokkal kényelmesebb.

Az estéken is volt mit finomítani, mindegy, hogy milyen fáradtan raktam le, ment az ácsingózás az ágyban, sírás- rívás, stb. Ha bent voltam, az volt  a baj, ha nem, akkor az. Egyik ilyen nyögvenyelős estén kínomban kitaláltam, hogy jön az Álommanó és kopog, kop-kop. Az Álommanó persze jutalomból jön, csak a jó gyerekeket látogatja meg és segít nekik elaludni. Bejött. Magam sem  hittem volna, de bejött. Nagyon durván. Elég kopognom és az ácsorgó gyerekem szó nélkül szabályszerűen hasra veti magát és hangosan cumizik, hogy mutassa az Á.M-nak, hogy ő nagyon jóóóóó és már mindjáááááárt alszik.  Odáig jutott a dolog, hogy  a szombati kirándulás után A. olyan fáradt volt estére, hogy  a vacsi után ült tiszta punnyadtan a kanapén már hálózsákban és mondogatta, hogy: kop- kop, kop-kop, és persze közben kopogott  a pocakján. Nem kicsit röhögtünk Z-vel:-) Egy perc alatt alvás volt és ez azóta többször is előfordult, sőt szinte minden nap előfordul, hogy kopog, ha álmos. Persze egy húzós nap után még ezt is sikerült továbbfejlesztenünk, mert Á.M. hozott A-nak egy Álomkendőt, hogy méééég ügyesebben aludjon el. Mikor ezt elmeséltem Z-nek, elkezdett kontrázni, hogy amikor ő még  kicsi volt, neki is hozott Á.M. egy álomkendőt, mindezt a tipikus mesélős-elnyújtott- borzalmas módos, én persze szakadtam volna a nevetéstől- ha A. nem hallgatja teljes áhítattal.

Ma pedig lelkesen mutatta nagyapai kérdésre,hogy hogy kopog az Álommanó és hogy kell az  Álomkendővel aludni: odateszi a kezét az arcához és dorombol:-)

A következő feladatot már kitűztük magunknak: Klotyómanó megetetése... 

 ...jócskán lemaradva, de majd igyekszem behozni:-)

Szóval Adél közben elmúlt 1 éves, sőt már 14 hónapos is. Joggal merül fel a kérdés, hogy hova tűntünk el? Az igazat megvallva sehova, csak felpörögtek az események Kiscsillag körül, egyszer csak elkezdett helyváltoztató mozgást végezni, majd mászni is, így vége lett a nyugalmas nappaloknak, amivel párhuzamosan a munka is beindult, emiatt Adél minimálisra csökkent alvásidejét munkával voltam kénytelen kitölteni és elég keményen belecsapni az éjszakázásba- hajnalozásba is ráadásként. A tanulópénzt itt is meg kellett fizetnem, kissé zombifejű, kialvatlan szemű voltam pár hónapig, de talán mostanra normalizálódik a helyzet. 

Nézzük, hogyan is néz ki ma egy napunk. Reggel 5:30 és 7:30 között - jószerencsénktől függően - kelés, ami most azt jelenti, hogy áll az ágyban és kiabál vagy inkább sírdogál, hogy mikor jön már valaki. Elmúlt már az az idő, amikor még fél órát beszélgetett  a különféle, este becsempészett állatokkal...Z. megy be érte és behozza az ágyunkba és időponttól függően megpróbáljuk meggyőzni, hogy még éjszaka van és aludjon egy kicsit még velünk- ez általában nem sikerül, vagy szabadjára engedjük és akkor ácsingózik a konyhában  a szekrény előtt, ahonnan a reggelije elő szokott kerülni, persze előtte bőszen rángatja a kezem, hogy keljek fel és menjek vele. Ha jókedvűen ébred, akkor nagy puszikat osztogat rögtön az ágyban, és ha nem megfelelő szögben van ehhez a fejed, akkor elég határozott mozdulattal, a hajadnál fogva beigazítja. Az ágyról már egy ideje hááátttaa (háttal) megy le, bár nem volt egyszerű megtanítani, de  megérte:-) A tanulási fázisban volt olyan,hogy nem jól mérte fel az irányt, és végigtolatta az ágyat hosszában és egyre idegesebben és hangosabban mondogatta, hogy háááttta, hátta, háttaaaaa...."egyszer biztos leérek, b*sszuskulcs" 

A reggelit tőlem kapja, és amikor befejezi, keresi a cumisüveg "tete" tetejét, hogy rátegye. Ez egy non - apellartur döntés  a részéről, de néha sikerül meggyőzni,hogy mint a kis zsiráfok, állva és nyújtogatott nyakkal egyen egy kicsit, vagy olyan is előfordul nagy ritkán, hogy negyed óra múlva bevágja az egész maradékot és méltatlankodik, hogy miért csak ennyi van, mert gondolom azt hiszi, hogy ez  a teljes reggelije.

Reggeli után megpróbáljuk mi is megenni/meginni a reggelit Z-vel, de elég nehéz, mert A. rögtön sorban áll: Z-től joghurtot szeretne- ami nem finom, de mindegy mert van benne kalória. tőlem pedig a  kávás kanalamat szeretné  megszerezni,  mivel Z. nagymamától (azaz Z. anyukájától ) ez mindig sikerül:-) Alapvetően a reggeli rituálé minden részét szeretné velünk együtt végezni, ami azt jelenti, hogy folyamatosan az ember nyomában van, ami persze tök mókás, kivéve, mikor pisilés közben is a lábamba kapaszkodik vagy fürdés közbe egyszer csak bedobja a telefont/táskát/akármit a kádba. A fürdőszobai készülődés alatt általában beültetjük az etetőszékébe, és kap egy nagy csomó játékot, ami persze rögtön a földön végzi és mutogat a fürdős játékokra, hogy neki márpedig az kell. Fogat mosni szeret,kéri is a fogkeféjét, ha látja, hogy mi mossuk.     

...kis Balázs.

Nem  őrültem meg, tudom, hogy rózsaszínű a  gyerekem és többek között emiatt is nem Balázsnak hívják, de nem is neki - vagy helyesebben nem csak neki - kellett volna elaludnia.

Az úgy volt, hogy a hirtelen megüresedő négynapos hétvége első napján elmentem a pomázi Nagymamához és egy hirtelen ötlettő vezérelve írtam egy sms-t E-nek, akivel nyolc hónap ezelőtt közösen élveztük a János kórház messze földön híres ellátását és onnan egy köpésre lakik. Bár magam sem reméltem, hogy összejön, de mégis sikerült egy közös sétát összehozni, ami több okból nagy szó: 1. végre úgy voltam Pomázon, hogy nem rohantam sehova, világos volt és jó idő; 2. E. is épp ráért 3. úgy különben nem vagyok az az együtt sétálós- locsogós- traccsolós típus, de E. sem ilyen szerencsére, úgyhogy jól kiegészítettük egymást. 

A cél az volt, hogy amíg a gyerekek alszanak, mi beszélgetünk,  de ez ott bukott meg, hogy Balázst roppant mód érdekelte Adél kocsija, Adélt meg szokás szerint az, hogy ki ez, meddig marad és hozott-e magával kaját/anyát, így Balázs végig a kocsit fixírozta, Adél meg mélyen hallgatott és csak akkor kezdett puszit dobálni, amikor egyértelmű lett számára,hogy Balázs csak a kocsijára hajt és  a saját mamarabszolgáját használja a sétának álcázott cipeléshez, nem pedig engem. Addigra viszont megfájdult "A" foga, úgyhogy panaszkodott is rendesen, de ez minden átmenet nélkül átcsapott néha köpködésbe és ritkán pusziba.Végül egyik gyerek sem aludt, ami csodaszámba, legalábbis Adálnál tutira, mivel ő, ahogy megérzi a babakocsi ringatását rögtön elalszik.

Megegyeztünk abban, hogy a gyerekek kajája lényegében ehetetlen, ami nekem azért volt különösen megnyugtató,mert már kezdtem attól tartani, hogy csak én vagyok alkalmatlan arra, hogy  a dednek ehető és élvezhető kajákat csináljak. Bár  az alsó szomszéd, O. múlt héten megnyugtatott, hogy Pöpi is csak akkor eszik egészséges kaját, ha előtte kiéhezteti, de valahogy nekem úgy tűnt, hogy én vagyok a teljesen béna. A saját magam előállított főzeléket megkóstolni sem bírom, ha meg kell néznem, hogy meleg-e, a számra kerülő minimális mennyiséget is le kell törölnöm, olyan rémes íze van.  A legdurvább  a sóska volt eddig, mire megpucoltam, már az idegbaj kerülgetett, főzés közben viszont már a hányinger, majd  krumplival sűrítettem és hívtam Z-t, hogy kóstolja meg, mert  azt már végképp nem mertem az előzmények után bevállalni. A gyerek mindenesetre úgy tűnik, szereti a főztöm- valószínűleg addig, amíg a Dédi és  Nagymamák főztjét meg nem kóstolja -, sőt mostanában ha ízlik neki, puszikat dobál evés közben, illetve  a sütőtök esetében az első kanál után.   

...az első Fogboszorkányt (Fogboszorkoszt).

Megoldódott a miért nyűglődik a Kisasszony kérdés, mivel tegnap reggeli és tízórai között kijött az első foga. Ezt onnan tudom ilyen pontosan, hogy reggeli után még nem harapott, csak nyűglődött, majd miután adtam neki az anyagból, aludt két órát és utána már tudott harapni is. Ezen  először én, közvetlenül utána meg ő lepődött meg, nála még mindig tart a krízis:-) Szerintem azt hiszi, hogy az ujjával lett valami és azért fáj, ha rágni próbálja, ezért állandóan kiveszi a szájából és nézegeti, meg méltatlankodik is hozzá, ráadásul valami furcsa, nyitott szájjal próbálja mindezt előadni, hogy még véletlenül se érjen a keze a különben tényleg pengeéles fogkezdeményhez.Különben meg egész nap a nyelvével és a szájával piszkálja és nem érti, hogy miért is nem jön már ki onnan az valami. 

Úgy tippelem, hogy a bal alsó egyes, és ezzel egy nagy kő is leesett a szívemről, mivel Athénban határozottan majdnem a bal alsó 3-4- es jött ki, és ki is voltam akadva, hogy hogy fog kinézni a ded egy oldalfoggal...  

A fogzási nyűglődést előreláthatóan csütörtök reggelig prognosztizálom, ugyanis csütörtökön jön haza Z. a síelésből és majd biztos értetlenkedni fog, hogy  nem is nyűgös a gyerek, mit vagyok úgy oda,stb...

Pedig nyűglődik rendesen, de azért tűrhető keretek között, nem akarok panaszkodni. A nappalok alapvetően jól telnek, csak az elalvás lett macerásabb, de igyekszem megjavítani, mert már nagyon hozzászoktam ahhoz, hogy lerakom a Kisasszonyt és már alszik is, ami most nem működik. Valahogy az esti anyag  inkább koffeinbombának tűnik, mintsem fájdalomcsillapítónak és azt váltja ki  belőle, hogy "Izaurázik"  a kiságyban és igen, ...köpköd és tolja a mozog-a-popsit is. Egyszóval, azaz inkább kettővel: NEM alszik.  Akut hátsimogatásra enyhül a probléma, de eltart egy darabig, amíg sikerül elaludnia, mindenesetre tartom még magam keményen és nem veszem ki, hanem igyekszem ezzel a módszerrel segíteni elaludni neki, ami alapvetően eredményes, csak macerás az eddig eléggé elkényeztetett anyjának. 

Mellékesen persze mindent megrág az eddiginél sokkal jobban, pl. a tegnapi fürdésnél a gumikacsa egész fejét bekapta és annyira rágta, hogy sikerült elérnie, hogy vérezzen is, éljen. Mármint nem a kacsa kelt életre, hanem Adél ínye:-) Sikítozik is, ha éppen rossz ütemben kapja  el a kezét és nagyon viccesen - vagy lehet inkább dühösen - legyezgeti a kezével a szája előtti részt, gondolom azt hiszi, hogy így ad.1. eltűnik a foga, ad.2. elmúlik a fájdalom.   

Az úgy volt, hogy holnap megyünk síelni a Bali- bagázzsal,  és csütörtökön továbbállunk B-hez, aki ugye Adél K.apja és a messzi Németországban lakik. Ezt kb. januárban kitaláltuk és egészen szerda estig tartottuk is magunkat a programhoz, amikor is Nagyapa produkált egy cifra kórságot, kórházzal és fekvéssel fűszerezve, úgyhogy jobbnak láttam itthon maradni.

Z. holnap reggel indul, így kettecskén maradunk Kisasszonnyal, én jobb híján az itthoni és az irodai lemaradásaimat próbálom majd behozni, más program nem nagyon néz ki, mivel aki él és mozog, elutazik a hosszú hétvége és a márciusi ifjak esetleges visongása miatt.

Kiscsillag különben ma negatív rekordot döntött alvásban, a szokásos 3-4 helyett csak egyet aludt és az is minimális volt, talán ha a  fél órát elérte. Ez több dolgot vont maga után: szabályosan elaludt ebéd közben- akkor sikerült a fél órát összehoznia; még Mamaszivénél is sírt, pedig rázták a fenekét rendesen, és alapvetően egész nap nyűgös volt. Meg kellett volna ma mérnem és mázsálnom, mivel éppen ma töltötte a 8. hónapot, de olyan nyűglődős volt, hogy még az esti fürdést is kihagytam. Naivan persze azt gondoltam, hogy a vacsora után rögtön alvás lesz, mivel már szinte evés közben elaludt, de ez végül egy majdnem másfél órás sírós- nyűglődős elalvás lett, amilyet még soha nem produkált- remélem nem lesz beteg:-( Simogattam, kivettem az ágyból kis összebújásra, sétáltam vele, beszélgettünk, sőt még énekeltem is neki, lázat mértem, de nem volt  és mivel semmire sem szűnt meg  a nyűglődés és panaszkodás, végül kapott egy kúpot, mert jobb ötletem nem volt és mert arra tippelte/azt reméltem hogy a foga fáj, eddig nyugi van, remélem semmi bréking nem lesz ma éjjel vagy holnap. Lehet hogy az extrém melegfront is bejátszott, meg az elmúlt napok kissé zaklatott menete is, szegény Kiscsillagra már csak a szomszéd macskája nem vigyázott...

A következő egypercesek mindegyike megérne egy teljes bejegyzést, de időhiány miatt ehhez az örkényi módszerhez vagyok kénytelen folyamodni. 

1. A gyerek összement.

Ma voltunk a Celebvédőnőnél és megállapította,hogy  a gyerek összement, mivel csak 67 cm, pedig már pár hete volt 71 cm is. Mindezt sikerült a kiskönyvbe is  beírni, éljen. Csak úgy mellékesen megjegyzem, hogy éppen egy 80-as body volt ma  a deden. Na mindegy, majd pénteken megpróbálom rendesen megmérni, hátha sikerül egy normális adatot is begyűjtenem. Különben 8200 gr-nak mérlegelték, de ezt sem tartom túl mérvadónak, mivel volt rajta pelenka és body, ráadásul a kardigánját meg a mérlegre terítettük, és pár hete meztelenül volt 7960 gr, szóval a mázsálásból is az derült ki, hogy nemcsak összement, hanem fogyott is, ami ránézésre is kizárt.

2. Van olyan étel, amit nem kanalankénti emeléssel kell bevezetni..

...úgy hívják: fagylalt. Mondjuk nem mintha bármi mást így vezettem volna be,de  minden esetre jól hangzik. Vasárnap épp egy előrecsomagolt tölcséres fagyit nyaltam, majd egy ötlettől vezérelve a ded szája elé tartottam. (Igen, megnyaltam; igen, fagyit; jelentem, eddig túlélte. ) A ded rögtön profin elkezdte  nyalogatni, olyan természetességgel, hogyha Darwin látta volna, biztos elgondolkodott volna azon, hogy vajon ez is alapvető velejárója az evolúciónak; mivel ilyet még  eddig a ded nem látott, tuti nem tanult viselkedésminta. volt Ahogy elvettem tőle, olyan visítozás lett, amit eddig még kaja illetve a kaja megvonása nem váltott ki Adélkából. Szabályosan rángatta a kezemet vissza a szájához, aminek párszor engedtem is, csak és kizárólag a felvétel kedvéért természetesen. Na meg mert olyan aranyos volt, ahogy krokodikkönnyeket hullat, hüppög, majd a fagyi nyalogatásával rögtön elmúlt minden baja:-D

3. Van  a fagyin kívül más étel is, amit nem kell bevezetni

... mégpedig a Nesquik csokiszósz. Az úgy volt, hogy éppen véletlenül volt a tányéromon, majd  a fagyis történetből okulva, belemártottam az ujjam (igen, ezt is túlélte) és odatartottam  a szája elé. Egy, másfél másodperces nézelődés után megnyalta, majd olyan átéléssel kezdte szopogatni az ujjam, mint anno a "tejesbödönt" verte csapra. Szívta  veszettül, mert volt már olyan, hogy az ujjból lehetett csokiszószt kifacsarni, ha neki még nem is sikerült, de már olvasott róla. Persze a nagyszülők kedvééért megismételtem még kétszer a mutatványt, hasonló lelkesedés volt Adélka oldalán.

4. Tud puszit dobni

Pár napja tud puszit dobni, ami egész pontosan úgy néz ki, hogy nem cuppantja a puszit, hanem beszívja a száját és úgy ad puszihangot, de egész jól meg neki. Ha felébred, előszeretettel cuppog, illetve ha kedveskedni akar valakinek. Ma már rázkódtam a visszafojtott  röhögéstől, mert a Majommal volt összenőve, duruzsolt neki és dobott vagy 20 puszit is- biztos jó fej volt.

5. Tartja a lábát ún. talpapuszira      

Bár ez még nem biztos, de pár napja Kmamának már sikerült az, hogy puszira tartotta neki Klánya a talpát, és ma nekem is sikerült vagy 10X elérnem ugyanezt fürdés közben. Majd még próbálkozom, hogy működik-e ez az üzemmód, oszt majd posztolom, mizu. Különben valószínűleg anyai ágról örökölt génhez kötött ez a tudás, tehát lehet, hogy mindig ott szunnyadt a dedben, nem is kellett tanulnia,  csak nem csalogattuk elő eddig.

6. Tudja hol sípol a játszószőnyeg és mitől forognak a gömbök a gömbös- forgós- izében

Hosszú és küzdelmes tanulás után a kis dínóbébi már tudja, hogy a csillag sípol és a piros  izét kell nyomni ahhoz, hogy forogjanak a gömbök. Talán még azt is tudja, hogy hol a füle és az ormánya az elefántnak, de ez még nem megy stabilan. Egy dolgot tud ezer éve: a hol a Dédi kérdésre 100%-ban helyes irányba fordítja a fejét:-)

7. Tudja, hogy Mamaszivénél tuti lesz wellness

Elég meglátnia, gyorsan lenyújtózik, mert Papa azt szereti és már szó szerint reszket keze- lába, hogy mikor is veszik már fel egy kis fenékrázogatásra. És persze nem tud tévedni ebben:-D

8. Tudja, hogy a telefon és a távirányító tilos, de nem tud ellenállni 

Bárhonnan és bármikor észreveszi a tilos dolgokat és azonnal odastartol megszerezni őket.  Ha jól meggondolom, a szemüveg és a lógó haj is ezek közé tartozik., de ezeket igyekszünk mindig biztonságos körülmények közé menekíteni.

Eddig egyszer sikerült állóképet kapcsolnia  a tévén, amit nem tudtunk visszaállítani, csak női, kikapcsol- bekapcsol módszerrel, Balatonon pedig nem szám,hanem ABC sorrendben vannak azóta is a csatornák. Azaz  a 2- es után a 206-os majd a 34-es csatorna jön, persze szigorú ABC rendben:-) A telefonomat egy óvatlan pillanatban átnyalta/rágta  a soha nem használt utcai üzemmódra, amire úgy jöttem rá, hogy épp indultam az Ikrektől haza, amikor elkezdett csörögni és rezegni a táskám, na mondom, megint  a Tibor telefonját hoztam el- igaz, ő ott sem volt, de azért jól visszamentem és ajánlgattam mindenkinek a telefont, hogy ez biztos nem az enyém.  

Ma van Z. névnapja - ennyit az eddig megőrzött keresztnév- inkognitóról, mivel azt gondolom könnyű kitalálni, hogy nem "Zőnap" a neve- úgyhogy összeszedtem pár dolgot az apja - lánya viszonyokról.

Kezdjük azzal, hogy Z. miatt lett Adél a neve:-) Én ugye mindig Annát szerettem volna, majd egyszer csak hazaállított Z. és azt mondta, hogy legyen inkább Adél. Én kb. három másodpercig gondolkoztam és mondtam, hogy ok. Fontos kiemelni, hogy én csak beleegyeztem, de nem én adtam, majd alkalomadtán elmesélem a vonatkozó történetet.

Z. választotta a keresztapát, B-t is, akiről eddig még nem sok szó esett, de ígérem ezt is pótolom majd.

Z. mintaapa, Adél meg mintalányként imádja ennek megfelelően. Ha nem mintalány, akkor rossz posztó a neve, különben meg Adél, Adélka, Apa kicsi és /vagy édes lánya.

Z-t  a sok férfiszívet megdobogtató kakis pelenka sem hozza ki a sodrából, bár ő inkább gyurmának nevezi, gondolom így könnyebb lelkileg feldolgozni és az öltöztetés sem okoz gondot. Pontosítok: a ruha ráadása, a kiválasztás már problémásabb. Még  a mai napig is rá tud csodálkozni, hogy hol vannak a leány ruhái- hol máshol mint a saját szekrényében - és a szekrényen belül sem navigál kiabálós gps nélkül el a harisnyák és nadrágok rejtélyes, mintegy két polcnyira duzzadó tengerében. Az már klasszikus, hogy amikor hazahoztuk a kórházból Adélt, Z. ragaszkodott hozzá, hogy majd választ neki ruhát. A paraméterek, aminek meg kellett volna felelni: 40 fok és 2300gr-os gyerek. Z. választása egy 68-as méretű (fél évesnek jó), hosszú ujjú bodyra esett, mert az barna- rózsaszín csíkos volt és az szép, illetve egy  hasonló méretű, vastag, plüss, ujjatlan rugdalózóra, mert az megy hozzá színben. Z. ezért imádja a Nagymamától kapott játszózsákot, mert azzal nem lehet mellélőni:-P

Az etetéssel nincs gond, de ez a gyerekből fakad, bár a tejpép nem mindig finom, ha Apa adja, bár ma az ebéd nem ízlett, pedig Anya adta, úgyhogy ebből nem lehet messzemenő következtetéseket levonni. Az étel/ tányér/cumisüveg megtalálásához és napszaknak megfelelő párosításához lásd a ruhák kiválasztásánál írottakat.... De hogy ne legyek igazságtalan, ha ki van készítve, gond nélkül megeteti bármivel a kicsi lányát. 

Adélkát minden reggel Apa hozza ki az ágyból, miután megnézte, volt- e gyurma, én addig megpróbálok magamhoz térni az első  kávéval és gyorsan összekutyulom a reggelit.  Bréking, hogy a gyerek puszit dobálva ébred, ami Z. interpretálásban a következőképpen hangzik: Puszit dobott NEKEM az édes kislányom. A reggeli az én reszortom, hacsak nem rohanok épp 8-ra valahova, de reggeli után  közös punnyadás van az ágyban, ahol Adél megszerzi a távirányítót és megtépi Z-t, pontosabban a haját és a szőráé, illetve bárányhimlősre vakarja az apja arcát. 

Este is Z-nek jut a jója, amíg én vizet engedek, pakolok, vacsorát csinálok, ők körberepülőzik a lakás, vetkőznek és fürdenek. Az egyetlen sötét pont a a hátmosás,  és a fürdés utáni öltözés, de ez másnál is problémás szokott lenni. A  vacsora szintén az én dolgom,  a fektetés viszont változó, aki kevésbé van kinyúlva, az viszi be aludni Adélt.  

A repülőzés  Apa játéka, épp úgy mint a ratata és  a ... most nem jut több eszembe:-P

Hát egész röviden ennyi, bár ezek csak morzsák, de úgyis minden bejegyzésben csak szó kerül Z. Apáról.

Boldog névnapot, Apa!

..amit mostantól nem lehet így mondani, mivel december 28 óta van Fruzsina is, akire nézve nagyon diszkriminatív, hogy egyszerűen csak így definiáljam a látogatásunk célpontjait. Szóval helyesen: Voltunk az Ikreknél és Fruzsinál, és otthon volt Boglárka, Zsuzsa, Mazsola, Bóbita és Matrica, bár utóbbival egyáltalán nem találkoztam.

Kiemelt piros betűs ünnepként egyik gyerek és szülő sem volt sem taknyolós- köhögős, sem pedig alul- felül eresztős, aktívan súlyvesztős állapotban- így még a múlt héten bepakoltam Kisasszonyt egy nagy halom cucc kíséretében és becéloztam Nagymarost. Az odaút zökkenőmentes volt, amit főleg a hazaút fényében, utólag tudok csak ennyire nagyra értékelni, de erről majd később. Sikerült csak egy órával később odaérnem, mint terveztem, - ez aránylag jónak mondható-, így éppen ebéd közben toppantunk be.   A kék- és a rózsaszín gyerek igen jól fogadta Adélt, amit vica versa nem mondható el,mivel Adél legalább 10 percig fejlehajtva, térde állva, hatalmas könnyeket hullatva zokogott, bár kifejezett oka nem volt rá. Hacsak az nem, hogy nem szokott ennyi gyerek között lenni, meg talán az is, hogy Ábel belépője túl hangosra sikeredett a mimóza lelkének. Néha felnézett és könnyezve sikítozott, gondolom azt akarta mondani, hogy azonnal menjünk haza, mert itt nagyon sokan vannak és mindenki hasonlít hozzá, így nem lehet tudni, hogy neki pontosan mikor és mennyi kaja jut...

Ábel szegény csak kedveskedni akart,de egy kis idő múlva kihozott Adélnak egy igazi mobiltelefont, így a ded már csak könnyezett, de közben markolászta és rágta a telefont, amit  otthon nem szabad. A béke soha nem látott gyorsasággal kialakult, innentől sínen volt minden, Ábel és Virág kicsi anyaként hozta vitte a játékokat Adél hercegnőnek, aki jól megrágta őket, majd várta az újabb juttatást. Ábel be is takarta a kék takarójával, sőt a fenekét is megpuszilta és folyamatosan simogatta. Adélka is viszonylag hamar feloldódott és fel -alá fókázott, tűrte a kényeztetést, viszont Fruzsira rá sem hederített. Úgy látszik, a nálánál kisebbek valahogy hidegen hagyják, ezt már  Gúznál is megfigyeltem.

Mi közben próbáltunk beszélgetni, képzelhető, hogy mekkora sikerrel, de azért Boglárkának sikerült elmesélnie, hogy az Ikrek is "szoptatnak", Virág babát, Ábel viszont néha kisautót...Hát nem kicsit röhögtem....:-D Dédi épp tegnap mesélte, hogy egyik éjjel nem tudott aludni és eszébe jutott ez a történet, és utána meg már azért nem tudott aludni, mert ott pukkadozott az ágyban, ahogy maga elé képzelte Ábelt.

Ebéd után sétáltunk is, ami csak azért volt kicsit nehézkes, mert én nem vittem babakocsit, így egy új típusú hordozóba gyömöszöltem bele a gyereket anorákostul. Nem volt zökkenőmentes. Először a hátamra tettük fel, de Adél olyan extázist kapott a hajam elérhető közelségétől, hogy annyira tépte, hogy nem bírtam lehajtani a fejem, kb. úgy néztem ki, mint egy túldrogozott versenyló rajt előtt: feszült a fejem hátra, Adél meg sikítozva nem  engedte el a nagy nehezem megkaparintott hajtincseket. Ezek után inkább előre szereltük a hordozót, amitől úgy jártam, mint utoljára  szülés előtt, elő is jött a pingvin- feeling. Egy idő után végülis elaludt, talán pont akkor, amikor elgondolkoztunk azon, hogy Fruzsival együtt simán berakhattuk volna őket az ikerkocsiba...

Séta és uzsonna után hazaindultunk..a hazautat nem részletezném, legyen elég annyi, hogy 3X álltam meg a röpke 40 perces út alatt, mert a ded fuldoklásig üvöltötte magát. Hogy mi volt a baja, nem tudom: indulás előtt evett, így nem pánikolhatott azon, hogy  a következő kajáig odaérünk-e, nem volt melege, volt játéka, lámpáját bekapcsoltam, beszéltem hozzá, sőt kínomban még énekeltem is neki. Mindenesetre soha nem látott üvöltést nyomott le, az én hajam előbb égnek állt, majd megőszülve ki is hullott, míg végül az Auchan magasságában elaludt. Rá három percre haza is értem, majd a csatakora izzadt gyereket felcipeltem és beraktam az ágyba, aki még két órát anélkül aludt,hogy  megmozdult volna, még a fejét sem rakta egyik oldalra le. Végül kilenckor felköltöttem,- attól tartva, hogy ha nem kap vacsorát, kelhetek négykor -  de annyira aludt, hogy félálomban, morogva megette a vacsorát és aludt is reggelig. Én meg mint a kómás birka, egész este néztem ki a fejemből, úgy kimerültem Üvöltke kisasszony soha nem látott teljesítményétől.

....Adél köpköd.

Köpköd reggel, délben, este. Köpködve ébred - és erre ébredünk mi is - és köpköd egész nap, talán csak álmában nem. Köpköd itthon és vendégségben(!), séta közben és fürdés alatt. Köpköd ha jó a kedve és ha éppen nem olyan jó.

Persze nem a klasszikus, férfias odaköpést kell elképzelni:-) Ha egész pontosan le szeretném írni, akkor talán az a legjobb jellemzés, hogy úgy próbál beszélni, hogy  a nyelvét kidugja és közben fúj. Egyszóval köpköd:-D Más szóval emberes szellentésekhez kísértetiesen hasonlító hangot hallat, ami egy darabig vicces, néha már unalmas, és nem ritkán kínos

El lehet képzelni, hogy milyen, amikor evés közben adja ezt elő... na olyankor minden és mindenki úszik a kajában és persze ő roppant mód élvezi. Talán sikerült eljutni már addig, hogy egy határozott hangú NEM-re, abbahagyja és attól függően, hogy hol akadt be a lemez, vagy folytatja vagy sem. Valamelyik kiemelkedően sikeres etetésné eszembe jutott, hogy valami olyan eszközt kellene a szája elé applikálni, mint amit a serpenyőre teszek, hogy nem fröcsögjön ki az olaj.

Az egész teljesen váratlanul kezdődött, nem voltak a "köpködőzésnek" előjelei, rávezető gyakorlatai. Z. szerint tőlem tanulta, mert én vagyok vele egész nap, szerintem meg tőle, de én talán jobb,ha nem indokolom meg, miért gondolom így.

A nagyszülők szerint jajj-de- édes, és már úgyis- meg -akartam- tanítani - neki és persze Dédi és Nagyapa versenyt röhög Nagymamán, akin épp a kizárólag sárga színű főzelék csöpög, amit a ded, sikerén felbuzdulva  kifejezetten élvez. 

A tegnapi séta alatt és akkor eresztett ki egy adagot magából, amikor beértünk egy kutyasétáltató nénit, én meg mondtam,hogy "jaaaj, Adél nem szabad így csinálni." Lehet tippelni a néni arckifejezésére meg arra, hogy vajon elhitte-e, hogy ez a felnőtteket megszégyenítő hang valóban  a babakocsiból jött.  Ezalatt a séta alatt különben -a nyálkönyv mintájára -előállított egy nyálsálat, ami persze a mosásban landolt. Ahogy ráfogtam a sálra, és megéreztem az állagát, komolyan elgondolkodtam, hogy nincs-e a kiszáradás határán a Kiscsillag.

Eltekintve ezektől az apróságoktól, tényleg vicces. Lesz majd róla videó is:-)

Az elmúlt három napba (péntek- szombat- vasárnap)  sikerült jó pár programot bezsúfolni, ami alapvetően nem a logisztikai analfabétizmusunk miatt következett be, hanem egyszerűen a csillagok állása nem sokban kedvezett a nyugodt hétvégével kapcsolatos ábrándjainknak.

Kezdődött azzal, hogy az eredetileg csütörtökre tervezett találkozó átkerült péntekre, de ez még nem is lett volna baj, ha a péntek az eredeti tervek szerint alakult volna. De nem.  Kezdődött azzal, hogy én egész pénteken azzal szenvedtem, hogy nem működött az elektronikus aláírásom, amire a helpdesk sokadik telefonálás és e-mailezés után is széttette a virtuális kezét (Bréking ebben a témában, hogy ma reggelre minden egyéb beavatkozás nélkül megjavult, hogyaza....) Folytatódott azzal, hogy a betervezett patika és saját doki látogatás egyáltalán nem jött össze, mivel Z.  félreértette, hogy hányra is kellene hazaérnie ahhoz, hogy ez nekem még a délutáni találka előtt beleférjen. No sebaj, doki hétfőre átrakva, patika ügyeleti időben elintézve. Z. is tetézte a dolgokat, azzal, hogy az ajándékba szánt dvd-ket bent hagyta az irodában, ahonnan ugye már eleve késve indult, majd  miután visszament és megint elindult hazafele, kifogyott a benzin  a Deák - térnél. No comment. Kocsi eltol benzinkútig, majd roham haza. Én persze csőre töltve, gyerek betárazva, minden ok, csak pár percet fogunk késni- gondoltuk,  majd egy laza mozdulattal ráültem az ajándék csokira és helyrehozhatatlanul megsemmisítettem a dobozát. Na itt már tényleg csak röhögtünk:-) Újabb csoki megvesz, és már oda is értünk Szentendrére, hogy Z. keresztszüleivel találkozzunk. A gyerek belépője szolid panaszkodós üvöltkézés volt, mivel már eléggé éhes lett, így gyors etetés után megnyugodott a ded és elővette szebbik énjét, társaságban szokás szerint jól - kitűnően viselkedett. Értsd: két órát zokszó nélkül ült és játszott a különben utált hordozóban, egy idő után meg is szólalt, sőt  a végére már köpködött és Zsófinéninél is kitűnően elvolt, ami még mindig különös kegy tőle. A hely és az étel kitűnő volt, eltekintve attól, hogy én salátát ettem a diétára tekintettel, de előtte még be kellett vallanom egy tányér házi kocsonyát,ami azért nagyban hozzájárult ahhoz, hogy nem voltam túl éhes. A hazaút szokásosan zajlott: már sötét volt, így Adélka teljes pánikban volt a kocsiban, hogy vajon a következő evésig hazaérünk-e, így Szentendrétől szinte a házig "panaszkodott."

Szombaton reggel 6:00-kor ébredt, elvégre szombat van.... A reggeli kaja után megpróbáltam közöttünk elaltatni, de szerencsére nem sikerült, csak és kizárólag a saját ágyában aludt el:-) Pedig bevetettem mindent, kihoztam a pelenkáját, simogattam a hátát, ő tette- vette a fejét egyre dühösebben jobbra- balra, de semmi eredménye sem volt.  A tízórai után szokás szerint (azaz már másodszor...) elmentünk a piacra gyalog és megvettük Kiscsillag két heti  kajáját, amit majd  a tervek szerint egy unalmas estén (?!?) elő is állítok a napokban. Ebédre Nagyapáékhoz voltunk hivatalosak, mivel  a hét közben elmaradt Nagyapa szülinapi ünneplése, amit most ejtettünk meg és kímélő tatár- parti keretében, hát röviden ennyit a szombati diétáról...Adélka természetesen a szebbik- jobbik énjét elővéve bemutatta a Dédinek minden tudományát, evett, aludt és ami új: kéredzkedett az egyik kézből  a másikba, amit a Nagyszülők persze utyuru- putyuru hangokat hallatva élveztek. Közben megérkezett Kmama, Kmama- anyuka és Kmama - tesó és Adélka rögtön belevette magát a Kmamától kapott - többek között - elefántos kocka tanulmányozásába. Délutánra ott is maradt Nagyszülőknél, mi úsztunk, ő wellnessezett, amibe úgy kifáradt, hogy már megint fürdés nélkül feküdt le végül.     

Vasárnap szabadon választott programként lementünk lekapcsolni a villanyt Balatonra, amit előző héten sikeresen úgy hagytam a fürdőszobában... Tőlünk szokatlan módon reggeli után elindultunk, így a tízórait már Apócánál ettük - ittuk meg, majd a küldetés teljesítése után jöttünk is haza, mert ott olyan pocsék idő volt - köd, esett is valami , hideg is volt - hogy nem is sétáltunk inkább. Rákészültem egy jó salátára Kistücsöknél, de nem volt hely és a pincér lényegében az ajtóból kidobott minket. Az ezzel kapcsolatos véleményem itt olvasható: http://kistucsok.hu/  Persze Szemes után  Kiscsillag nyakig rottyantotta magát, így kénytelenek voltunk megállni egy tök lepukkant benzinkútnál, ahol jobb híján a kávézó asztalán tettem tisztába és öltöztettem át. (... a k. vendéglátósok figyelmébe ajánlom továbbra is, hogy kb. 3.000,-Ft befektetéssel a svéd legózós bútoráruházban beszerezhető a nulla helyet foglaló lehajtható pelenkázó...) A szendvics is hasonlóan pocsék volt,  a legjobban  megint a ded járt  a Herr Hipp junk- foddal.

Estére vendégek jöttek, a Vöcske - család, így végre Gúz és Adél is találkozott. Mondjuk ki, hogy Gúzt egyszerűen nem érdekelte Adél, Adél meg láthatóan visszafogottan viselkedett, mert hát ugye nem lehet tudni, hogy Gúz mit is eszik pontosan és meddig is marad:-D Ráadásul beült a piheőszékébe, amit Adél csak messziről figyelt, nem fókázott, beszélni és köpködni is csak egy óra múlva, nagyon visszafogottan kezdett.  No, majd pár év múlva kíváncsi leszek  a viszonyra... 

Most újra hétfő, újra tök fáradtan, de már csak négy nap és jön a pihentető hétvége:-)))))

Ma piros betűs ünnepnap volt, sem Adél, sem Kmama, sem pedig mi nem voltunk betegek, így végre Kmama jöhetett gyereket dögönyözni:-) Kmama és Adél viszonya nagyon fura, de jó értelemben. Az állandó betegeskedés miatt többször előfordul az, hogy jó sokáig ,- néha hetekig-  nem találkozhatnak, ami általában a kis, egyenlőre rinocérosz - agyú  dednek elég ahhoz, hogy ne ismerjen meg senkit, és rögtön biggyessze a száját, majd üvöltésben törjön ki.Kivéve Kmama esetében. Őt rögtön felismeri, röhög rá és dumál, megmutatja az új tudományait, fóka- kúszást, padlónyalást és társait.  Ez régen is így volt, például neki eresztette ki igazán a kiabálós hangját, szerencsére jókedvében.  Ma nagyon formában volt  Adél , hajtépés, melegítő- nyalogatás, Kmamához odafókázás, kacarászás, meg minden egyéb szeretetroham volt-szerencsére, mert Kmamára ráfért egy kis hangulatjavítás.   

Pedig Adélnak nem volt túl jó napja, Fogbanyával ébredt, ami délelőtt odáig fajult, hogy telefonon kúpot rendeltem neki, mert a tízórai megevése kifogott az Apja- Lánya duón. A kúp után persze alvás lett és alvás után megjött az étvágy is. A kúp estig kitartott, csak hat körül kezdődött - volna -  a nyűglődés, de szerencsére akkor már fürdetés következett, így megúsztuk a hisztit. Kmama fürdetett, Kgyerek persze az elefántot rágta, amit tőle kapott:-) Miután fürdetés után majdnem másodszor is elejtettük  közösen a gyereket - sok bába közt elvész a gyerek, ugye-, öltözés, kaja, alvás volt a program.

Volt ma még egy vicces dolog, ami egyre gyakoribb, amióta kúszik- mászik Adél. Ma megtámadta  a pihenőszékét, és nem vettem észre, hogy be is kapcsolta a rezgő funkcióját. Az tűnt fel, hogy átszellemült arccal nyalogatja és odatartja a fejét- száját, még meg is állapítottam magamban, hogy szegénynek hogy fájhat a foga, ha még a széket is rágja. Majd egy kis idő múlva visszapakoltam a  játszószőnyegre és elkezdtem keresni, hogy vajon mi  a fene zúg- zörög  a lakásban, de mivel végighallgattam mindent, és semmiből nem jött ki az a hang, amit hallottam, feladtam a keresést.... Nem kicsit röhögtem, mikor fél óra múlva hozzáérve a székhez, rájöttem, hogy az rezeg és összeállt a kép, hogy a ded miért is nyalogatta olyan lelkesen:-P  

Ma van Nagyapa szülinapja, Isten éltesse sokáig!

Ennek örömére jól meg is látogattuk a munkahelyén, ahol eddig még nem járt a Kisasszony. Egy darabig gondolkoztam rajta, hogy majd este felköszöntjük Apát, csak pár dolgot végigfuttattam és rájöttem, hogy nem fog menni:

1. fél hétkor fekvés van

2. Nagyapa kb . ekkor ér haza

3. Csak akkor tudunk átmenni hozzájuk, ha Apa átjön addig vigyázni Adélra, de ugye akkor meg minek megyünk:-P

Szóval így alakult, hogy a dedet az ebéd után beraktam a kocsiba és megleptük Nagyapát. Előtte még vettem tortát az újonnan  felfedezett olasz cukrászdában, amire akkor találtam rá, amikor a bírósági iratbetekintésnek álcázott sétáról rohantam éppen hazafele. Igazán tetszetős torták sorakoztak a pultban, de én egy előre csomagot, kuglóf- szerű, tiramisus cuccot választottam, mert elképzeltem magam, amint   a gyerekkel, cuccokkal és a krémes tortával egyensúlyozom először le a garázsba, majd Nagyapánál fel az irodába, mindezt az én messze földön híres koordinációmmal és átláttam, hogy túl nagyot vállalnék. 

Mondanom sem kell, hogy mire odaértem - max 15 perc volt -,  mély alvás volt hátul, így kiszereltem a hordozót, ami a gyerekkel együtt már 15 kiló és cuccokkal megpakolva felmentem az irodába. Amikor beléptem, Adél azonnal felébredt, azaz teljesen feleslegesen súlyzóztam a hordozóval:-)

Természetesen az ún. tökéletes-jó-és kedves gyerek vagyok programot nyomta be magán, és bár nem aludt szinte semmit, rögtön vigyorgott, simogatta Nagyapát, pakolta a fejét a vállára és roppant kedves volt mindenkivel, ami azért mostanában nem jellemző rá. Ami teljesen új volt, hogy Nagyapa kezéből simán átment Beuska kezébe és rögtön  kimutatta szeretetét, azaz húzta a haját és megpróbálta az arcát megharapni sőt utána még egyszer átkéredzkedett hozzá:-) Dumált, amit szintén nem szokott idegenek előtt és alapvetően tényleg nagyon jó volt, úgyhogy jól ott is ragadtunk uzsonnáig. A kaját két perc alatt bevágta,hogy igazolja, tényleg ennyire gyorsan eszik, és amit tényleg nem hitt el senki Nagyapának eddig. Hazafelé megint volt vagy 10 perc alvás, és utána duma és játék az ágyban. Majd vacsoraidő előtt  kb. 10 perccel beájult és mivel 8 órakor még mindig aludt, gondoltam felkeltem, hogy megfürdessem és odaadjam az esti kajaadagot, de kudarcot vallottam. Persze nem egészen, csak félig, gondolható hogy a fürdés- evés párosból melyik maradt el...Egyszerűen úgy elfáradt abban, hogy milyen jó volt - na meg az iratbetekintéshez szükséges 6 km-es sétában-, hogy nem bírtam felkelteni. Akárhogy küzdöttem, csikiztem, dögönyöztem, ő mint egy kisvakond, csukott  szemmel próbált beletalálni a szájába az ujjával, úgyhogy fürdés nélkül megkapta a hálózsákot és kb . három perc alatt, morogva , még mindig csukott szemmel megette a vacsorát és aludt is tovább.  

Kisasszonnyal ma voltunk - kissé késve- a hét hónapos viziten Doktornéninél, aki 71 cm hosszúnak és 7960 gr súlyúnak mérte. Szerintem  hosszabb a gyerek, mert persze hogy nem volt hajlandó kinyújtani a lábát teljesen, pár centi elcsalt így. Ruhákban a 74-es alatti méretek már szóba sem jönnek és bizony elő kellett venni a karácsonykor kapott harisnyákat is, amikről akkor még meg voltam győződve, hogy max.  a Balatonban fürdéshez tudja majd hordani őket, mert olyan hatalmas nagyok.

A mozgásban sokat fejlődött, forog minden irányba, kúszik és negykézlábra is áll. A családból már jól ismert "hogymozogapopsi" mozdulatsort kitűnően csinálja és pár lendületvétel után előrevetődik, állítólag ez a fóka - mozgás a mászás előszobája. A kiságyában már kapaszkodik a rácsokba, lejjebb is kellett emiatt ereszteni, nehogy egy jól  irányzott Floop- technikájú vetődéssel kitegye magát a padlóra. A keze is sokat ügyesedett, bár változatlanul a több ujjas kaparászás a megismerési módszere, de most már elég sokáig elnézeget egy- egy új tárgyat vagy kedvenc játékot, persze alaposan megrágva minden részletét.

"Anyanyelvi hangzókészlettel halandzsázik"- ahogy a túlművelt kismama mondaná,bár néha ez eszement köpködésbe torkollik, amit kifejezetten imádok, ha evés közben adja elő, mert ilyenkor a napi menü könnyen áttekinthető a hajamban és a ruhámon.

Enni mindent megeszik, ami junk- food, Herr Hipp a kedvenc szakácsa, hiába no, van ízlése a gyereknek. Amit én fáradságos munkával pucolok- főzök -turmixolok, az nem mindig nyerő, de nem akarok igazságtalan lenni, mert alapvetően ezeket a főzelékeket is nagy kedvvel fogyasztja. Még mindig napi 5X eszik: reggel -este tápszer, tízóraira valami tejpép, ebédre főzelék, uzsonnára pedig gyümölcs. 

Az alvása továbbra is nyugodt, bár ezt mostanában csak az éjszakai alvásra mondanám jó szívvel, mivel  a nappali alvás, mint olyan, néha csak nyomokban fordul elő. Egy- egy evés között van, hogy nem alszik semmit- masszív nyűglődésbe torkollva - és van, hogy maximum fél órát és az elalvás akkor sem megy könnyen. Értsd: megahiszti, négykézláb állva, leszegett fejjel, üvöltözve- panaszkodva a feje alatt lévő pelenkának, ami némi hátsimogatásra, duruzsolásra, fenékrázogatásra néha csendesül, de nem jelentős mértékben.

A játékok közül még mindig Béla a kedvenc, de Pillangókisasszony és a kék-sárga rágóka is nyerő, meg az új  elefánt, akinek még nincs neve.  Továbbra is naponta átrágja a nyálkönyvet- ez egy textilkönyv, de gondolható, hogy honnan kapta nevét - és a Csacsi zörgő lábából is megpróbálja hosszas csócsálással kinyerni a kalóriát. A Nyálkönyvet Nagyapa lexikonnak, mi  a wikipédia után szabadon nyálpédiának is hívjuk, mindenesetre tök mindegy minek nevezem, gusztustalanul tud cuppogni, ha rosszkor vagy rossz helyen fogom meg, így elég gyakran landol a mosnivalók között. 

A szeretet legnagyobb jele az, ha dumál valakihez, vagy megpróbálja az állát és/vagy az orrát megrágni- reméljük ez utóbbit majd szép lassan kinövi. Idegenek előtt nem beszél és nagyon visszafogottan játszva adja a jó kislányt, de ha kettesben- hármasban vagyunk, néha elszabadul a pokol. A legújabb az, hogy a szeparációs szorongásnak nevezett hisztifajta kezd rajta kitörni, azaz csak akkor boldog a világa, ha lát engem. Emiatt általában együtt dolgozunk, fürdünk, főzünk, takarítunk; ami azt jelenti, hogy én teszem a dolgomat, őt meg pakolászom  a székével ide-oda.

Öltözni röviden és tömören utál, főleg ha éhes vagy álmos. A babakocsival nincs baja, de az autóban sötétben - vagy ha rossz napja van, világosban is - a fuldoklásig képes üvölteni, amitől néha eléggé őszül és hullik a hajam. Ja, ha üvölt, akkor meg alig bírok parkolni, de ez nyilván női bénaság, nem fogható a gyerekre;-) A vizet változatlanul szereti, már  a rendes kádban fürdik bébifotellel, csak azt nem bírja túlzottan, ha  a hasára fordítom, hogy megmossam a hátát. A fröcsköléshez eddzük rendesen, hogy nyáron ne legyen gond a Balatonban, ha a vőlegény- jelöltek vagy a nagyobb barátnők belefelejtkeznek a játékba.